A pszichológiában a szakemberek az önbizalom változását egy tó metaforájával ragadják meg.
A legtöbbünkre igaz az, hogy szeretjük összehasonlítani magunkat másokkal. A külső, egészség, pénzügyek alapján történik általában ez az összehasonlítás. Ha jól jövünk ki belőle, nő az önbizalmunk, ha rosszul, csökkenhet.
Ezt a szociális összehasonlítást a kutatók nagy hal-kis tó effektusnak nevezték el. Az emberek jól érzik magukat, ha ők a legnagyobb halak épp a tóban. A tó ebben az analógiában a körülöttünk élők státuszának felel meg.
Képzeljük el például, hogy egy kiváló táncost felvesznek egy elit egyetemre. Azt gondolnánk, ez növeli az önbizalmát, a valóságban azonban egy közepes erősségű egyetem növelné az önbizalmat, mivel az biztosítana a táncosnak egy kis tavat, melyben ő lehetne a legnagyobb hal.
A szakemberek szerint tehát a lényeg az önbizalom szempontjából az, hogy milyen helyet foglalunk el egy csoportban. Legyen az egy baráti kör vagy a munkatársak szociális hálója, nagyon leronthatja önbizalmunkat, ha minden aspektusban jobbnak látjuk őket.
Mi van akkor, ha nagyon nagy a különbség az összehasonlítás során?
Ha vesszük a legrosszabb tanulót, aki az ország legjobb egyetemén tanul és a legjobb tanulót, aki a legrosszabb egyetemen tanul, majd összemérjük az önbizalmukat, óriási különbséget kapunk. Annak van magasabb önbizalma ebben az esetben, aki a legrosszabb egyetem tanulója.
Az önbizalom tehát sok esetben nem fokmérője adottságainknak, inkább a szűkebb környezettel való relációban értelmezendő.
A tény, hogy az önbizalmunk összehasonlítás hatására csökkenhet, nem azt jelenti, hogy kerülni kell a magas státuszú embereket és csoportokat. Ennek ellenére nem árt, ha előre felkészülünk arra, hogy pszichésen megterhelhet bennünket egy ilyen környezet.
Emellett keressünk minél többféle csoportot, társaságot, és gyakoroljuk az önmagunkkal szemben tanúsított empátiát, így kevésbé viselhet meg minket, ha kisebb halnak látjuk magunkat valamikor az életben.
(Forrás: Psychology Today)
