Hogyan lehet megakadályozni, hogy agyunk lefagyjon nagy nyomás alatt? A következő három tipp segítségünkre lehet.
1. Legyünk izgatottak!
Egy izgalmas pszichológiai kísérletben azt vizsgálták meg, ki tudja jobban előadni karaokéban a Don't Stop Believin című dalt. A nagy nyomással járó feladat előtt azonban a résztvevőknek olyan mondatokat kellett elismételni magukban, mint a "Nyugodt vagyok", "Szomorú vagyok", "Szorongó vagyok", "Dühös vagyok", "Izgatott vagyok".
Különös módon azok teljesítettek a legjobban, akik azt mondták a feladat előtt, hogy izgatottak. A kutatók szerint az érzelem segít aktivizálódni és nem lefagyni. Ez áthelyezi a feladatot a fenyegetéstől, amely szorongást eredményez, egy lehetőségre, emiatt izgatottak vagyunk. Nem árt tehát, ha mi is áthangolódunk erre az állapotra a nagy teljesítményt mérő feladatok előtt.
2. Legyen egy rituáléd!
Van, aki ezt már kényszerbetegségnek hiszi, mások szerint babona, de nem árt, ha van egy kis rituálénk a nagy feladatok előtt. Tiger Woodsnak például egy pontosan 18 perces ellenőrző rituálé segített a golfban.
A kényszerbetegség (OCD) okozta rituálét egy szorongást kiváltó gondolatra, rögeszmére válaszul hajtanak végre. A rituálé célja ilyenkor a szorongás semlegesítése. A nagy teljesítményt kiváltó feladatok előtt nem rögeszmét szeretnénk leküzdeni, csak jobban akarunk összpontosítani. Célja az élettani izgalom, a fókuszkoncentráció szabályozása, tehát nem árt, ha kipróbáljuk.
3. Bólogassunk!
Különös tanácsnak tűnhet a bólogatás, de egy sportpszichológiai kutatásban jelentős eredményeket értek el vele. Arra kérték a résztvevőket, mondjanak fel negatív és pozitív mondatokat a teljesítményükről, majd hallgassák vissza azokat. Ekkor megkérték őket arra, hogy mozgassák előre-hátra fejüket, tehát, hogy bólogassanak.
A kísérleti személyek közül az teljesített a legjobban, aki bólogatott a jó teljesítmény kapcsán. Nem árt tehát, ha nyugtázzuk, hogy jó a teljesítményünk, közben pedig aprókat bólogatunk.
(Forrás: Psychology Today)
