A borászatok mozgatórugói sokszor olyan édesanyák, akik szuperképességeikkel felvértezve nemcsak a családot, hanem olykor az egész vállalkozást is irányítják a háttérből.
Portrésorozatunk most következő részében egy olyan édesanyát hozunk el, aki nélkül ma nem létezne a Balaton egyik legszebb panorámájával rendelkező birtoka. Aki mesél róla: a lánya, Molnár Júlia Dóra.
Névjegy: Molnárné Tóth Beáta
- Munkahely: Csendes Dűlő Szőlőbirtok, Badacsony
- Szerepkör: a birtok lelke és lelkiismerete, a szőlőművelés vezetője és a borterasz üzemeltetője
- Gyerekek: Molnár Márton (†), Molnár Júlia Dóra, Molnár Anna Borbála
- Hobbi: közös séták Lujzival
Szuperképesség: precizitás
Molnárné Tóth Beátáról idősebbik lánya, Júlia Dóra mesélt nekünk:
Közösen építették fel a vállalkozást
Fotó: Furmint Photo / Dancsecs Ferenc
"Édesanyám a birtokon él; nem könnyű megfogalmazni a pontos szerepét. Ha ő nincs, akkor a Csendes Dűlő sincs. Úgy tevékenykedik fáradhatatlanul, hogy az ember szinte észre sem veszi, de ha nincs ott, a hiánya azonnal feltűnik. Sokat ingázik Örs és Budapest között, mert a húgom, Anna és mi is Budapesten élünk a férjemmel és a kislányunkkal. Egy unokája van egyelőre, Lujza Róza, és azt hiszem, az ő születése óta a legkedvesebb időtöltése édesanyámnak a közös séta vele.
Az „együgyű" dolgok teszik legboldogabbá, a szó legszebb értelmében. Még a Dédikém nevezte így: bármi, amit csinált, az kiérdemelte a teljes figyelmét, és sosem foglalkozott párhuzamosan több dologgal. Amikor ez sikerül édesanyámnak is (aki sok-sok időt töltött Dédivel Badacsonyban), és bele tud merülni a kertészkedésbe, főzésbe, alkotásba, akkor a legboldogabb. Bámulatos az állhatatos precizitása: semmi sem kerüli el a figyelmét, és mindig időt szentel az apróbetűs részeknek is.
A legfontosabb dolgok láthatatlanul és észrevehetetlenül ivódnak az emberbe kiskorától kezdve. Amióta nekem is van kislányom, sokkal jobban érzem, mennyi mindent kaptam tőle önmagával együtt, és talán most értem igazán ezek jelentőségét a mindennapokban.
Mikor elkezdtük együtt a Csendes Dűlő Szőlőbirtokot életre kelteni, szinte nem volt különbség hétköznap és hétvége, nappal és éjszaka között. Állandóan ezzel foglalkoztunk – és ez bizonyos szempontból a mai napig így van. Emlékszem, egy nap éppen az amerikai partnereinket vártuk, és ez kiváltképp izgalmas volt mindkettőnk számára. Mégis, fogtuk magunkat, és amint befejeztük az előkészületeket, szedtünk egy tál epret a kertben, és kiültünk a napsütötte hintaszékbe beszélgetni. Ez volt a mi dolce far nienténk, amit azóta is emlegetünk."
