A Giz Asks, vagyis a Gizmodo kérdező rovata több hangszakértőt is megkérdezett arról, hogy miért idegesítenek bennünket különböző zajok.
A Groningen Egyetem kutatója, Dr. Tjeerd Andringa szerint a hányás hangja ugyanazt a zsigeri reakciót váltja ki belőlünk, mint amikor valami mérgezőt nyelünk le és hánynunk kell. Ez azért alakult így evolúciósan, mert minden érzékszervünk ahhoz idomult, hogy tudjuk, mi árt nekünk. Ez segít nekünk az életben maradásban. Vajon miért vagyunk rosszul, ha más van rosszul? Minden információ átfut az agytörzsön, ami kiváltja a zsigeri választ, még mielőtt a magasabb feldolgozás által végig gondolnánk, hogy nem mi vagyunk veszélyben. Dr. Andringa szerint csak a hányás hangja vált ki belőlünk ilyen zsigeri reakciót, más hangok egy magasabb szinten idegesítenek minket.
Travor Cox professzor továbbá úgy véli, hogy a hangokra adott válaszaink tanultak, ezért egyénenként eltérhet az, hogy mi idegesít bennünket és mi nem. Egy biztos: amelyik hang megzavar minket valaminek az elvégzésében, az a későbbiekben is idegesíteni fog. A kontroll elvesztése fontos tényező abban, hogy megutáljunk egy hangot. Például, amikor a szomszédunk elkezd fúrni, nagyon zavar minket, főleg amiatt, mert nem tudjuk, mikor fejezi be. Ha tudnánk már jóval azelőtt, hogy mikor kezdené és fejezné be, fel tudnánk rá készülni. A fúró hangja így lehet, hogy nem is lenne sokak által idegesítőnek tartott zaj.
Florian Hollerweger hangokat tanulmányozó szakember egy másik irányból közelíti meg a témát. Amennyiben a kedvelt hangokat nézzük, például a zenét, akkor köztük is találhatunk olyasmit, ami az egyik embernek kifejezetten tetszik, egy másikat pedig nagyon idegesít. Azt, hogy mit gondolunk valaminek a hangjával kapcsolatban, befolyásolja az állapot, amiben vagyunk, az életszakaszunk, valamint az emlékeink és érzelmeink is.
A táblacsikorgás tehát például egy magasabb feldolgozási szinten idegesít minket, mert azt már tudjuk, hogy csak a hányás hangja vált ki zsigeri reakciót. Emellett azért zavarhat, mert nem számítunk rá, nem tudjuk mikor ér véget és nem tudunk tőle dolgozni. Az emlékeink, állapotunk és érzelmeink továbbá ráerősíthetnek arra a kellemetlen érzésre, ami a csikorgás alatt önt el minket.
(Forrás: Gizmodo)
