A történelem közkedvelt embereinek halálát sokszor felnagyítják, legendák övezik és igazi hősökké emelik fel őket, de a valóságban előfordulhat, hogy teljesen hétköznapi módon érte utol őket a halál.
Dzsingisz Kán a történelem legnagyobb birodalmának alapítója és uralkodója volt, ám 1227 augusztusában rejtélyes körülmények között elhunyt. A nagykánt egy jelöletlen, nagyjából 20 méter mély sírba temették el, így a halálának okát több száz évig nem tudták biztosan – írja az IFLScience.
Számtalan legenda és fals pletyka terjedt a haláláról. Voltak akik úgy vélték, hogy leesett a lováról és olyan súlyos sérüléseket szerzett, hogy nem élte túl vagy éppenséggel egy csatában szerzett halálos sebet, más források viszont egy kegyetlen merényletről számoltak be. A legújabb kutatással azonban hosszú idő után kiderülhet mi okozhatta az uralkodó vesztét.
„A kánról szóló legendák nagy valószínűséggel a halála utáni időszakban jöttek létre, és nem vették figyelembe - vagy akár önként is figyelmen kívül hagyták - az elfogadott tényeket. Nevezetesen, hogy a kán családját és híveit arra utasították, hogy a halálát tartsák titokban, mivel ez a legkedvezőtlenebb időben történt, amikor a mongolok éppen Nyugati-Hszia birodalom ellen harcoltak Dzsingisz vezetésével ekkor már húsz éve"
- írják az Adelaide-i Flinders Egyetem kutatói a legújabb tanulmányban .
Új módszerre volt szükség, így a szakértők a korszakra vonatkozó orvosi ismereteket használták fel a kutatás során. Egy érdekes forrásra lettek figyelmesek, miszerint 1227. augusztus 18-25. között rosszullét és láz gyötörte az uralkodót, a betegség nyolcadik napján pedig belehalt. Korábban a szakértők tífuszra gyanakodtak, de az új tanulmány szerint a betegséghez kapcsolódó egyéb tünetek - például hányás és hasi fájdalom - nem kerültek említésre.
A kutatócsoport a mongol hadsereget 1226-ban érintő betegségeket figyelembe véve úgy gondolják, hogy a pestis okozhatta Dzsingisz halálát. A leírt tünetek, illetve a betegség hosszúsága alapján szinte biztos, hogy bubóbetegség miatt hunyt el.
