Kassák Lajos, az avantgárd úttörője 1887. március 21-én született.
Ma, 134 éve született Kassák Lajos a felvidéki Érsekújváron. Apja, Kassák István papi pályára szánta, de ő 12 éves korában félbehagyta az iskolát és lakatosinasnak szegődött. 1904-ben költözött Budapestre, ekkor vasmunkásként részt vett a szakszervezeti munkában és tüntetésekben, emiatt feketelistára került.
Az első világháború alatt a pacifizmust képviselte. Belépett a szociáldemokrata pártba, később pedig, a Tanácsköztársaság idején plakátokat cenzúrázott. A Levél Kun Bélához a művészet nevében című írásával kivívta a bolsevikok ellenszenvét. A Tanácsköztársaság bukása után börtönbe került. Élettársa, Simon Jolán segített abban, hogy kiengedjék. Ezután álruhában, egy gőzhajó vasládájában szökött ki Bécsbe, ahol folytatta írói tevékenységét.
„Testvértelen vagyok és erősen kopaszodom. Epigonjaim mafla cikkeket írnak ellenem. Csámpásak a cipőim. El vagyok zárva a lányoktól. Nincs eső fölöttem és nincs nap fölöttem. Viharok síró liliomokat fésülnek."
(Kassák Lajos: Néha eljön hozzánk is az idő, 1935)
Amnesztiát kapott és hazatérhetett. Az avantgárd irodalom közönsége ekkorra megcsappant, de az Egy ember élete című önéletírása révén izgalmas alakká vált. Kassák a második világháborút már a fővárosban vészelte át. A Szociáldemokrata Párt országgyűlési képviselője lett, ám Rákosi politikája miatt még 1948 júniusában kommunista párt lett belőle.
1949-től Kassák művei nem jelenhettek meg, majd a pártból is kizárták. Az ötvenes években írt, Szénaboglya című naplóbejegyzései csak 1988-ban láttak napvilágot. 1956 után rehabilitálták. Ekkor festészetével is elismertté vált, de nem utazhatott el saját, külföldi kiállításaira.
Kassák Lajos hozta létre az első magyar avantgárd lapot, a Tettet. Másik híresebb, nevéhez fűződő lap a MA. Mindkettő szerepet játszott az expresszionizmus, dadaizmus hazai befogadásában. A mindössze öt lapszámot megérő Dokumentum emellett a szürrealizmus recepciójában volt jelentős. 1913-tól közölt verseket a Nyugatban.
Kassák már az 1900-as évektől írt költeményeket. Adyt követve 1909-ben Párizsba utazott Szittya Emillel nem akárhogyan: gyalog tette meg az utat. Noha a város nem nyerte el tetszését, Szittya később segített neki elindulni az expresszionista irányba és megalapítani a Tettet. Kassáknak két költői korszaka ismert. Az elsőben írta Eposz Wagner maszkjában (1915) és Hirdetőoszloppal (1919) című köteteit. Ez utóbbiból több Kassák vers is klasszikussá vált.
Második, 1920-as évtizedben induló korszakában írta meg leghíresebb lírai művét, A ló meghal a madarak kirepülneket.
"mi is az hogy civilizáció
az ember bekeni magát valami zománccal és irtózni
kezd a tetvektől
mi is az hogy családi kapocs
az ember holmi selyemszalaggal meghosszabbitja a köldök-
zsinórját
mi is az hogy istentisztelet
az ember félni kezd hogy ne kelljen félnie"
(Kassák Lajos: A ló meghal a madarak kirepülnek, 1922, részlet)
Költeményeit a dadaizmus és a szürrealizmus jellemzi, abszurdak és agresszívek. Leghíresebb prózai művei közé tartoznak a már említett Egy ember élete, az Angyalföld és a Megnőttek és elindultak.
Kassák Lajos 1967. július 22-én halt el Budapesten. Életében Baumgarten- és Kossuth-díjjal is elismerték munkásságát.
(Forrás: Petőfi Irodalmi Múzeum)
