Autó és gazdája: a privát felvételek megszokott, bevett párosa. A képeken igéző tekintetű barátnők, őszinte örömmel mosolygó feleségek, tréfálkozó barátok is feltűnnek, a kocsik hangsúlyos jelenléte azonban mindig megkérdőjelezhetetlen. De vajon mi mindenre gondolhattak az elmúlt száz évben mindazok, akiket az autójuk társaságában örökített meg a kamera?


A Fortepan képein ezrével, ha minden egyes márkára külön rákeresünk, akkor talán tízezrével is szerepelnek automobilok. Csillogó BMW-k és Mercedesek a háború előtti időkből, Fiat Topolino a kilencszázharmincas, majd a kilencszázötvenes évekből, később sok-sok Skoda, Volga és Moszkvics. Változtak az idők, a minőség és a környezet, de egy valami hasonlóvá teszi az autós képeket.

A jármű mellett rendszerint ott áll, ül, támaszkodik az – általában férfi – tulajdonos, a felesége, a barátnője, a barátja vagy akár egy egész kompánia.


Mercedes 24/100/140 LE típusú személygépkocsi, 1924.

Fortepan

Az automobil kétség kívül megváltoztatta az emberiség történetét. Lovaskocsival, kerékpárral meg motorbiciklin is eljuthattunk ide-oda, de hol volt az attól, amit egy autó nyújtott, amivel nem csak gyorsan, de kényelmesen, tisztán értük el az úti célunkat. Szimbólum lett: a modernitást, a sebességet jelentette, aki beleülhetett, az átélhette a mozgás és a döntés szabadságát.

Alder (becenevén Autobahn) típusú személygépkocsi, 1940.

Fortepan

Korábban elképzelhetetlen volt egy széles közönség számára, hogy saját, acélos közlekedési eszközzel bírjon. A saját autó megsokszorozta a (választási) lehetőségeinket, még akkor is, ha ez a bizonyos széles közönség sosem jelentett azért túlságosan széleset: az autókat mindig körüllengte a jólét, a tekintély szellője.

A személygépkocsi nimbusza még a szörnyű 2020-as évvel is tovább tudott nőni: a Covid-járvány közepette sokan épp ezt vélik a legbiztonságosabb közlekedési eszköznek.

Az ilyen remek társat pedig illik megörökíteni. Nem csak reklámokon és filmplakátokon tűnt fel, de privát képeken is. Miután kocsival leginkább a gazdagok és a híresek jártak, a többiek pedig igyekeztek hasonlítani rájuk, idővel megszámlálhatatlan olyan fotó is készült a világban, amin nem is tulajdonos látható, csak valaki, aki egy gépkocsit választott menő kiegészítőnek egy fotó kedvéért.

Budapest, Hermina (Május 1.) út 45. Állami Szociális Otthon (ma Mozgássérült Emberek Rehabilitációs Központja). Moszkvics 423, 1966.

Fortepan / Braun Antal

1.


Közép-kelet európai érdekesség, hogy a történelem kacskaringós menete miatt az autó ebben a régióban egy évszázadon belül nem egyszer, hanem kétszer vált státuszszimbólummá.

Az első világháború idején 2-3 ezer személygépkocsi rótta Magyarország útjait, a kisebb városok lakói fejből tudták, hogy az utcán melyik autó kié. Jó 15 évvel később már nagyjából tízszer annyi autó futott az utakon. Az 1920-as évek közepétől rendeztek automobil-kiállításokat, több közülük fontos, elegáns társasági eseménynek számított az elit körében.

Siófok, Október 23. utca (November 7. út) 18. Mercedesz, 1960.

A háború és a korlátozásokkal terhes ötvenes évek elmúltával Magyarországon az 1960-as évektől lehetett újra autóhoz jutni, de a gépkocsi presztízse még évtizedeken át megmaradt. Lassan földi halandók is befizethettek rá a Merkur Személygépkocsi Értékesítő Vállalatnál, de a tervgazdálkodás időszakában hosszú éveket kellett várni a slusszkulcsra.

Skoda Octavia, 1962

Fortepan

Visegrád, Szentgyörgypuszta, a Duna túlpartján Kisoroszi. Fiat 500 Topolino, 1955.

Fortepan/Kotnyek Antal

Beszéljünk akár a háború előtti időkről vagy a szocializmus éveiről, szórakoztató megfigyelni az automobil és ember témájú fotók stílusának a sokféleségét. Könnyen lehet, hogy a komponálás közben fotósnak és alanyának be-bevillantak Sophia Loren híres mercedeses vagy Roger Moore volvós felvételei, esetleg Marilyn Monroe autót vagy Pataki Ági Traubisodát népszerűsítő reklámképei.

Pataki Ági modell egy 1980-as Traubisoda reklámfotón.

Fortepan / Tóth József Füles

Jó hangulatú, derűs képkockák születtek az esküvőkön. A családok általában minden követ megmozgattak azért, hogy a boldogító igen után elegáns kocsin hajthassanak el a fiatalok –, de azért lássuk be, másként fest az ifjú pár egy kabrióban, mint egy sötét taxi vagy egy Dacia hátsó ülésén.

Egy-egy nyitott tetejű modellel fényképezkedni magát Hollywoodot vagy legalábbis a filmek és a dívák világát idézte – nincs is sok ilyen a Fortepan gyűjteményében.

A budapesti Szent István-bazilika főbejárata előtt. Tatra, 87, 1948.

Fortepan/Hámori Gyula

A debreceni Külső Vásártér. Lada, 1981.

Fortepan

Ifjú pár a taxiban a Szent István-bazilika bejárata előtt 1946-ban.

Fortepan/Hámori Gyula

Baross utca a Kerületi Tanács előtt. Dacia 1300, 1979.

Fortepan

Volt, akit aktívan (szerelve, mosva, művészi tornázva) örökített meg a kamera, mások inkább passzívak maradtak, nekidőltek vagy csak elegánsan megálltak a kocsi mellett, esetleg finoman, szinte félénken nyugtatták rajta a kezüket. Látunk lezser, vagányabb autóst, de szenvelgőt is, aki épphogy belenéz a kamerába. Voltak a találomra exponáló szerzők, mások megfontoltan választottak hátteret a gép-ember kettős portréhoz városi környezetben és országúton egyaránt.


Arról nincsenek statisztikák, hogy nőkről vagy férfiakról készült-e több privát autós kép. A reklámok esetében ez nem kérdés: miután az autóvásárlók többsége férfi volt, ezért a gyártók a kezdetektől egészen a közelmúltig követték a marketinges útmutatást:

kocsit dekoratív nőkkel lehet és kell eladni.

De kocsi sok más reklámban is szerepelt, divatárut, zenét, utazást is népszerűsítettek vele, mindenfélét, amit társítani lehetett a kellemes, gondtalan élethez.

Solymár, háttérben a Kevély-hegycsoport. BMW 319 Roadster, 1936.

Fortepan / Szöllősy Kálmán

1.

Budapest, Erzsébet (Lenin) körút a Royal szálló előtt a Dob utca felé nézve. Skoda Felicia, 1961

Több se kellett a reklámfogyasztóknak: a csábos pózok, az igéző tekintetek hamar megjelentek a magánfelvételeken is. De elárulta őket az őszinte mosolyuk, a vidám derű, ami a reklámokban szereplő manökenek arcáról hiányzott. Örültek, mert autóval rendelkeztek, valami olyasmit élveztek, amit nem mindenki engedhetett meg magának, utaztak, másoktól függetlenül.

A budai alsó rakparton a mai Pázmány Péter sétánynál. Trabant 601, 1971.

Fortepan/Urbán Tamás

És hogy mi hiányzik még a hivatalos felvételekről? Hát a hívatlan-kéretlen mellékszereplők. Micsoda arcok! A képeket érdemes külön ilyen szemmel átböngészni. Az esküvői kocsiba kukucskáló kisfiú, a kucsmás öregúr, az inasok és a járókelők mind-mind feledhetetlen figurák.

1957.

Fortepan

A felvételek női szereplői odaültek ugyan a volánhoz, de – kevés kivételtől eltekintve – ők azért inkább utasként vettek részt a kirándulásokon.

Pedig női sofőrökről egészen a múlt századfordulótól kezdve tudunk.

Hogy a privát képek női szereplői érdeklődtek az autózás iránt, és ha csak szimbolikusan, egy fotó kedvéért, de átvették az irányítást is, az mindenesetre éles jelzése annak, hogy rajtuk nem múlt volna a társadalomban betöltött szerepük alakítása.

Egykori autótulajdonosok visszaemlékezéseiből írt érdekes tanulmányt néhány éve Karlaki Orsolya. Interjúalanyai az 1960-as és 1980-as évek között jutottak a kor leginkább áhított fogyasztási cikkéhez. Szavaikból kiderült többek között, hogy érzelmileg milyen erősen kötődtek az első autójukhoz, becenevekkel illették,

családtagnak titulálták, sok fényképet őriznek róla, talán azért is, mert az autó új lehetőséget, szabadságot hozott az életükbe (…).
Az autó presztízsértékét jól mutatja, hogy a boldog tulajdonosok első új autójukkal bemutatókörútra indultak: elmentek szüleikhez vagy más közeli rokonukhoz mustrára.

A sok családban fellelhető autós képek nagyjából egy kaptafára készültek, mégis milyen sok kis részletét, mennyi árnyalatát árulják el a múltunknak. De nem hallgathatjuk el, hogy mi a helyzet a hasonló felvételekkel manapság. A Zoosk nevű randioldal szerkesztői szerint a jó képválasztás alapvető fontosságú a sikeres online ismerkedéshez. És az idők változnak:

felmérésük szerint az autójuk vagy motorjuk mellett pózoló, esetleg az autójukban lefotózott férfiak határozottan kevesebb lájkot kapnak egyszerű, „gyalogos" társaiknál.

Moszkvics, 1962.

Fortepan/Album022

A pécsi Szent Péter- és Szent Pál-székesegyház előtt 1965-ben.

Fortepan/Jakab Antal

Írta: Lukács Zsolt | Képszerkesztő: Virágvölgyi István

A Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg. Az eredeti cikk ezen a linken található

Films Boutique

Egy szerelemféltő férfi, vagy egy átvert férj története?

Pár nap múlva a hazai mozikban is megtekinthető Enyedi Ildikó Cannes-ban debütáló nagyjátékfilmje, A feleségem története. Jobb helyen nem is lehetett volna: Enyedi több mint húsz év után újra a fesztivál versenyprogramjában szerepel (utoljára 1989-ben, első nagyjátékfilmjével, Az én XX. századommal volt jelen az Un Certain Regard-szekcióban – a szerk.), Füst Milán, és az irodalmi Nobel-díjra jelölt, több mint húsz nyelvre lefordított azonos című regénye pedig pont egy ilyen nemzetközi koprodukciót érdemelt. Kritika.

TOVÁBB OLVASOM ÖSSZEOMLÁS
A figyelmetekbe ajánljuk