Fizet-e a biztosító, ha valakire ráesik egy műhold? Vásárolhatunk-e csillagot eljegyzési ajándékként? Kit illet egy multinacionális vállalat által a Holdon kitermelt érckészlet? Építhetnek-e az államok hadászati űrflottát? Bár ezek a problémák egyelőre földtől elrugaszkodottnak tűnnek, az előttünk álló változások hamarosan égetővé teszik, hogy foglalkozzunk az ehhez hasonló kérdésekkel. A Hamu és Gyémánt magazin nyári lapszámában megjelent Nagytotál cikkünkből mutatunk egy részletet.
Napjainkban az űrrel kapcsolatos kutatások kiemelt figyelmet kapnak: számos ország, de még a legnagyobb vállalatok is igyekeznek megvetni a lábukat a közeli égitesteken – hiszen aki lemarad, az kimarad. Azt azonban, hogy az államok és a magánszereplők pontosan mit tehetnek, ha elhagyják a földi légteret, a nemzetközi jog csak tágan és gyakran évtizedekkel lemaradva szabályozza.
A világűr kapui kitárulnak
„Amikor 1957. október 4-én a Szputnyik műhold felbocsátásával az emberiség kinyitotta a világűr kapuját, a szakemberek gyorsan rájöttek, hogy azonnali szabályozásra lesz szükség – mondja Sipos Attila (PhD), nemzetközi légi- és világűrjogász, az ELTE ÁJK tiszteletbeli tanára. – Akkor, a hidegháború idején, a világűr könnyen potenciális katonai tereppé válhatott volna, hisz eredetileg a Szputnyik Föld körüli pályára állítása is az interkontinentális ballisztikus rakéták harcászati próbája volt. Ott és akkor mindenki egyetértett abban, hogy a világűr nem válhat a háború terepévé.”
Ezért az 1967-es Világűrszerződésben, valamint további nemzetközi egyezményekben a részt vevő államok lefektettek egy szabályrendszert, amelynek elsődleges célja az volt, hogy a világűrben ne ismétlődhessenek meg a 20. század földi borzalmai.
Új idők régi törvényei
Hamu és Gyémánt / AI által generált kép
A Világűrszerződés a nemzetközi világűrjog alapja, legfőbb forrása, amelyhez eddig 115 állam csatlakozott. Eszerint az űrtevékenységeknek minden nemzet javát kell szolgálniuk, valamint a kozmoszt bármely ország szabadon, minden megkülönböztetés nélkül kutathatja, fedezheti fel és használhatja. Ugyanakkor senki sem „sajátíthatja ki”, ahogyan a Hold vagy bármely más égitest sem eladó. Tilos tömegpusztító fegyvereket Föld körüli pályára juttatni és az égitesteken elhelyezni. Bármelyik nemzet űrhajósa az „emberiség küldötte”, így az államoknak szükség esetén minden segítséget meg kell adniuk az űrhajósoknak – beleértve a nyílt tengeren történő esetleges kényszerleszállást is.
A csatlakozó államok mindegyike felelős a saját, világűrben folytatott nemzeti tevékenységéért, így az országoknak a magáncégeik kereskedelmi törekvéseit is felügyelniük kell. A szerződésben szereplő államok felelősséggel tartoznak az űreszközök által okozott károkért, még akkor is, ha nem állami szereplő okozza őket. Kötelezően el kell kerülni a világűr, így a Hold és más égitestek káros szennyezését, valamint a földi környezet Földön kívüli anyag beviteléből eredő ártalmas megváltoztatását.
„Lényegében a hetvenes évek végére sikerült létrehozni egy jól felépített, a nemzetközi jog alapelveire támaszkodó, minden állam számára kompromisszumot nyújtó és a két nagyhatalmi érdeket is kiszolgáló szabályrendszert. A probléma, hogy azóta eltelt 50 év” – emeli ki Sipos Attila.
Ahogy azt dr. Darvas Tamás jogásztól, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Világűrjog és -politika Kutatóműhely kutatójától megtudjuk, a Hold-egyezményt leszámítva az egyezményi rendszer a hetvenes évek óta lényegében változatlan. Kizárólag az változott, ahogyan az egyes államok a szabályozást kezelik, valamint hogy milyen tevékenységeket tekintenek elfogadhatónak.
A klasszikus példa erre a kisajátítás tilalma, amelyet korábban az államok úgy értelmeztek, hogy a vállalatok tevékenységét is magába foglalja. A Világűregyezmény ezt a kérdést azonban nem kezeli egyértelműen, ezért manapság sok államban a vállalatok működése a kozmoszban nem számít nemzeti kisajátításnak, tehát megengedhető.
Folytatás a Hamu és Gyémánt magazinban!
A Hamu és Gyémánt magazin nyári lapszáma
A teljes cikket, benne további érdekességekkel az űrjog területéről keressétek a Hamu és Gyémánt magazin nyári lapszámában, amely elérhető a kiemelt újságárusoknál, illetve megrendelhető, előfizethető közvetlenül a kiadónál.
Szöveg: Lengyel Csilla
