Kevés vizuális művész ragaszkodik olyan elszántsággal egytelen technikához, mint Lola Dupre, aki az elemeire bontás és újraépítés módszerével alkot szédítő, zavarba ejtő, már-már hipnotikus képeket – amelyek egyszerre torzítják és értelmezik újra a valóságot. Mindehhez három egyszerű eszközt használ: papírt, ollót és ragasztót.
Macskák, elnyújtott fejű lovak, kutyák, szárnyasok, férfiak és nők megsokszorozott szemgolyóval, szájjal, megnyúlt orral, tájak és épületek, amelyek megcáfolják a fizika törvényeit. A Lola Dupre kollázsain megelevenedő szürreális világok zsigerileg hatnak a szemlélőre. Mindez egy visszahúzódó alkotó keze munkája, aki ragaszkodik az anonimitáshoz – mert jobban szeret a képein keresztül létezni.
Otthon a nagyvilágban
A skót születésű művész jelenleg Glasgow-ban él, de világpolgárnak és utazónak vallja magát, akit csak akadályoz a mozgásban, ha túl sok a holmija. Az elmúlt két évtizedben élt az ezeréves történelmét büszkén mutató, spanyolországi Badajozban, Franciaországban, Olaszországban, Svájcban és Írországban, Portugália pedig különleges helyet foglal el a szívében – a Mondego folyó partján fekvő Coimbrában és Portóban, de az ország kis falvaiban is sok időt töltött. Lakhelyeket igen, egyvalamit azonban soha nem hagyott maga mögött: azt a furcsa szemléletet, amely a képeit azonnal felismerhetővé teszi. Műalkotásai olyan magazinokban és kiadványokban jelennek meg, mint a New York Times, a TIME, a Penguin Books, a New Statesman, a Die Welt, a Vogue, valamint a MAXIM, és számos világvárosban láthatták már kiállítását Londontól Los Angelesig, Athéntól Berlinig.
Lola Dupre: Evelyn Brent, 2018
Szemtől szembe
Egyetlen mestere általános iskolai rajztanára volt – árulta el. Sosem volt része formális egyetemi oktatásban, nem járt művészeti iskolába, helyette műtermekben dolgozott, amelyeket a legjobb iskolának tart. Kezdetben papírmasé figurákat készített, később fordult az érdeklődése a kollázsok felé. Munkamódszerében fontos a véletlen szerepe, de azt nem mondhatnánk, hogy gyorsan készül el alkotásaival: egy-egy képen olykor 20–30 órát dolgozik. Előbb A4-es vagy A3-as méretben újranyomtatja a kiszemelt fotót, amiből dolgozni szeretne – akár több tucat vagy több száz példányban –, aztán apró darabokra szeleteli őket. Ezekből áll össze az eredeti figurákat eltorzult, elnagyolt arányokkal, karikaturisztikus jegyekkel megjelenítő kollázs.
„A szemgolyók mindig jók – mondja, arra utalva, hogy stílusának visszatérő jegye a sokszorozottan ábrázolt testrész. – Nekem az is elég, ha valakit mosolygásra vagy önálló gondolatra késztet, amikor látja egy művemet.” Arra pedig kifejezetten büszke, hogy nem grafikai szoftverrel dolgozik, hanem mindig kézzel: ollóval, papírral és ragasztóval.
Szöveg: Csabai Máté
Folytatás a Hamu és Gyémánt magazinban!
A Hamu és Gyémánt magazin tavaszi lapszáma
A teljes cikket és a művésszel készült miniinterjút keressétek a Hamu és Gyémánt magazin tavaszi lapszámában, amely elérhető a kiemelt újságárusoknál, illetve megrendelhető, előfizethető közvetlenül a kiadónál.
