Puha, halk léptekkel járt, majd egyszerre ott termett a reménybeli zsákmány előtt, akárcsak egy párduc. Jeanne Toussaint, akinek eleganciája, függetlensége és bátorsága is a vadmacskákat idézte, igazi vérfrissítés volt a Cartier-ékszerház számára: új és merész kollekciói először megmentették a céget a csődtől, később pedig egy új aranykorhoz járultak hozzá. Bokor Gabriella cikkének részlete a Hamu és Gyémánt magazin tavaszi lapszámából.
Jeanne szerette a hosszú nyakláncokat, a színes kövekkel kirakott cowboycsizmákat, kizárólag szipkával szívta a cigarettát, fütyült a konvenciókra, és csalhatatlan érzékkel tudta, mire vágynak a nők – jelenség volt, akivel, ha egyszer találkozott valaki, többé nem felejtette el.
Egy belga kisvárosban, Charleroi-ban született, majd a 20. század első éveiben, tinédzserként egy jómódú hódolójával Párizsba szökött. Élvezte az életet, járta a lokálokat, ahol folyt a pezsgő, reggelig tartott a mulatság, és mindig akadt egy vagyonos pártfogó. Feltűnő jelenség volt: a mulatókba rendszerint hímzett selyempizsamában érkezett, fejét turbánba burkolta – ez a szokatlan stílus aztán több festőt is megihletett.
Gyakran váltogatta a szeretőit, és időközben egy jó barátnőt is talált a kezdő ruhatervező, Coco Chanel személyében.
Párizsban akkoriban sok vidéki, szerény körülmények közül érkező, ambiciózus lány próbált szerencsét, de Coco és Jeanne kiemelkedett közülük: fantáziájuk és tehetségük mellé akaraterő és elhivatottság társult.
Jeanne egy idő után táskákat kezdett tervezni, amelyeket hímzésekkel, színes kövekkel, láncokkal, csatokkal díszített. Készült alkalmi és hétköznapi változat is, az új táskák csillogók voltak, merészek, ugyanakkor praktikusak is, így gyorsan hírük ment Párizsban. Az üzlet beindult, és Jeanne neve egyre jobban csengett a divatszakmában.
Szívtiprók találkoznak
1914-ben, a boldog békeidők utolsó napjaiban, a Maxim’s étteremben ismerkedett meg a frissen elvált és igen vonzó Louis Cartier-val, aki hírből már ismerte a lányt és a táskáit. A 39 éves férfi a párizsi társaság egyik körülrajongott figurája volt – nemcsak sármja, de tehetsége és vagyona miatt is –, két fivérével együtt vitte a nagyapjuk 1847-ben alapított ékszerbirodalmát. Itt, ezen az estén, a Maxim’s-ban kezdődött el a Cartier–Toussaint-történet: Louis és Jeanne rögtön egy hullámhosszra került, mindkettejüknek imponált a másik tehetsége, eredetisége és persze szépsége.
A Cartier-ház ezekben a napokban éppen ékszerkiállításra készült. A meghívót tervező George Barbier illusztrátor azt az utasítást kapta Louis-tól, hogy rajzoljon rá egy nőt párduccal.
A barna hajú, karcsú nőalakot feltehetően Jeanne inspirálta, a lábánál fekvő fekete vadmacska pedig az első párduc, amely a cég történetében megjelent. Néhány hónappal később, épp 110 éve aztán elkészült az első párducmodell is: egy gyémántokkal és onixszal díszített, párducmotívumú karóra.
Cartier ékszerterveihez Jeanne is gyakran adott ötletet. Egyre erősebben kötődtek egymáshoz, a szerelem mellett komoly intellektuális kapocs alakult ki közöttük, s ugyanaz volt a szenvedélyük. A húszas évek elején Louis állást ajánlott barátnőjének a cég táska- és kiegészítőrészlegénél, amit Jeanne elfogadott, és minden kreativitását beletette a munkába.
Amikor azonban a házasság szóba került, a másik két Cartier fivér, Pierre és Jacques – bár a lány tehetségét elismerte –, nem akart a családban ilyen „feslett múltú és kétes erkölcsű” nőt tudni. Louis egy idő után meghajolt testvéreinek akarata előtt, és 1924-ben megnősült: a magyar nemesi származású Jacqueline Almásyt vette feleségül, akivel nemcsak közös érdeklődésük, de sok kellemes pillanatuk sem igen akadt. Jeanne-hoz azonban továbbra is mély érzelmek és kiváló munkakapcsolat fűzte, bízott a tehetségében, és erre szükség is volt: a cég sosem látott rossz napokat élt meg ebben az időszakban.
Folytatás a Hamu és Gyémánt magazinban
Hamu és Gyémánt magazin tavaszi lapszám - Ikon rovat
A teljes cikket keressétek a Hamu és Gyémánt magazin tavaszi lapszámában, amely elérhető a kiemelt újságárusoknál, illetve megrendelhető, előfizethető közvetlenül a kiadónál.
