Kilencven éve készült el a brit főváros első modernista vasbeton lakóháza, amely amellett, hogy a szerkezete újdonságnak számított, a minimalista városi életforma kísérleti terepe is volt. Egykori lakói között olyan nevek szerepelnek, mint Agatha Christie, Henry Moore vagy Moholy-Nagy László – a rangos névsor így a kultúrtörténet lapjaira is bevési az Isokon-ház, vagy ahogy a maga korában hívták, a Lawn Road Flats nevét.
Az Isokon-ház – az építészetét tekintve ebben az időben igencsak konzervatív – Nagy-Britannia legelső vasbeton szerkezetű lakóépületeként 1934-ben nyílt meg, eredetileg Lawn Road Flats néven, London északi, előkelő környékén. A negyedet főként viktoriánus épületek népesítik be, de néhány olyan modern gyöngyszem is megbújik az utcákon, mint az építész Goldfinger Ernő egykori otthona, amely ma a National Trust múzeumnak ad otthont. A modern stílust ekkoriban elsősorban emigráns, külföldi építészek képviselték, így például Goldfinger Ernő, Berthold Lubetkin, Erich Mendelsohn.
A született brit építészek közül mindössze néhányan követték ezt az irányzatot, ők elsősorban exkluzív privát villákat terveztek gazdag iparmágnások számára Le Corbusier stílusához hasonlóan. Így nem meglepő, hogy a radikálisan új elveket képviselő, soklakásos Isokon-ház terveit is egy külföldi, egész pontosan kanadai építész, Wells Coates készítette, Jack Pritchard vállalkozó és pszichológus felesége, Molly megbízásából.
Értelmiségi lakókra tervezve
Az Isokon-házban 32 kis méretű lakást alakítottak ki, kísérleti jelleggel, nem szociális lakásépítés céljából, hanem évente 500 font körül kereső fiatal, középosztálybeli értelmiségi szakemberek számára. Coates és Pritchard a projekthez Németországban szerezte az inspirációt. 1931-ben meglátogatták a Bauhaus Művészeti, Design és Építészeti Iskolát Dessauban, valamint az akkoriban forradalmian újnak számító berlini és stuttgarti lakótelepeket. Németországi tapasztalataik alapján kompakt lakásokat terveztek, melyek közül 24 egyetlen szobából, fürdőszobából, gardróbból és egy kicsi konyhából állt.
Nagy nevek az épületben
1934-ben, a nácik hatalomra jutása után a Bauhaus alapítója, Walter Gropius Németországból Londonba menekült, és beköltözött az Isokon-házba, majd a következő évben kollégái, Breuer Marcel és Moholy-Nagy László is követték. A megnyitástól számított egy éven belül a modernizmus legnagyobb alakjai közül hárman az épületben laktak, és Pritchard fejlődőben lévő cégében, az Isokon Furniture Companyben dolgoztak. 1936-ban Breuer egy sor rétegeltlemez bútort tervezett a cég számára, köztük az Isokon Long és Short Chair nyugszékeket, dohányzóasztalt, étkezőasztalt és székeket. A tulajdonosok 1964-ig részletesen vezették a lakók listáját, így pontosan tudjuk, ki, mikor, melyik lakásban lakott. Az 1945 előtti bérlők közül kevés olyan név van, aki ne szerepelne a Wikipédián.
Szöveg: Pesti Monika
Folytatás a Hamu és Gyémánt magazinban!
A Hamu és Gyémánt magazin téli lapszáma
A teljes cikket keressétek a Hamu és Gyémánt magazin téli lapszámában, amely elérhető a kiemelt újságárusoknál, illetve megrendelhető, előfizethető közvetlenül a kiadónál.
