Határ a csillagos ég – Beszélgetések a kimagasló teljesítményről

Tehetség, kreativitás, kitartás – mennyiben nélkülözhetetlenek ezek az összetevők a kiemelkedő teljesítmény eléréséhez? A Supermanagement sikerének mi áll a hátterében? Van titkos recept?

Szerintem a siker receptje mindenki számára más. Én a saját sikerünk hátteréről tudok beszélni. Nemzetközi szinten azt látom, hogy általában hidegebb és üzletszerűbb a kapcsolat előadóművész és menedzsment között – nálunk inkább baráti, testvéri vagy akár szülői is néha. Ehhez fontos az is, hogy ne legyen túl sok zenekarunk, mindenkire tudjunk figyelni. Közösen gondolkozunk róluk és magunkról, és anyagilag is úgy állapodunk meg, hogy mindenki jól járjon, nem piócaként szívjuk ki a vérüket. Szoktuk mondani, hogy az x-edik tag vagyunk a zenekarban: bár nem mi állunk az előtérben, de minden örömöt és nehézséget velük együtt élünk át. Abban hiszek, hogy ha jó a hangulat, és ezzel a háttérrel ők szívesen alkotnak, akkor együtt mosolygunk a végén.

Valami régi és valami új ötvözete – mennyiben lehet ez a siker receptje napjainkban?

A modern és a régi keveréke nemcsak manapság, hanem mindig is nagyon jó recept volt. Az aranyközépút a régi és az új között, hogy a régiből is őrizzünk meg kincseket, tartsunk meg elemeket – hiszen nem véletlenül
öröklődtek tovább tudásdarabkák évezredeken keresztül, ezeket eldobni bolondság lenne. Másrészt mivel a világ folyamatosan változik, új csillagállások alakulnak a Földön, minden mozgásban van, ezért az újnak is meg kell találni a helyét. Élünk, látunk, hallunk, tapasztalunk, és bár teljesen újat nem lehet alkotni, a régi reinkarnálódni tud az újban – bármilyen művészeti ágról van is szó.

Hogyan viszonyul egymáshoz a teljesítmény és a siker? Létezhet egyik a másik nélkül?

Attól függ, hol keresi az ember a sikert. Sokan kívülről jövő sikereket hajszolnak: elismerésre van szükségük, hogy amit csinálnak, az jó, és csak az érdekli őket, hogy megkapják a visszacsatolást. A másik lehetőség,
amikor belső indíttatású a siker: ilyenkor az ember kíváncsi, szeretne valamit megtalálni, megismerni, megvalósítani. És ha sikerül, akkor érkezik az örömérzet. A belső sikert én fontosabbnak tartom.

Senki másra nem jellemző, meseszerű vizuális világot teremtesz a ruháiddal, miközben a divat részben trendek követéséről szól. Ez nem ellentmondás? Vagy éppen ez az egyediség emel ki a többiek közül?

Hosszasan lehetne arról beszélgetni, hogy az uniformizálódás valóban jellemző-e a divatvilágban, és ha igen, mennyire tekinthető új keletű jelenségnek. Korábban is minden korszaknak megvoltak a maga trendjei, és ez most is így van. Az, hogy az adott korszakon belül egy divattervező talál egy saját narratívát, szerintem nem ellentmondás, sőt, inkább szükségszerű. Ha mások történetét próbálnám elmesélni, vagy olyan kulturális fogódzókba próbálnék kapaszkodni, amelyekhez semmi közöm, az nem működne. Persze ha valaki egy kommerciális márkát szeretne létrehozni, fast fashion termékekkel, az megint egy másfajta modell, de azt látom, hogy aki high fashion brandet működtet, akkor lesz sikeres, amikor megtalálja a saját koncepcióját, mondanivalóját.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                         Szöveg: Pellek-Szakszon Réka                                                                                              

A szereplők további válaszait és a róluk készült fotókat keressétek a Hamu és Gyémánt magazin nyári lapszámában, amely elérhető a kiemelt újságárusoknál, illetve megrendelhető, előfizethető közvetlenül a kiadónál.