Az üzleti világnak is megvannak a maga rossz ötletei és ostoba hóbortjai, de itt van öt, amelyek messze a legkárosabbak.
Nyílt terű iroda
Úgy tűnt, hogy mindenki jól jár. Az alkalmazottak erősebb közösséget tudnának kialakítani, az ötletek gyorsabban kommunikálhatóvá válnának, az irodák pedig kisebb és ezért olcsóbb alapterületűek lennének. Ám nem biztos, hogy valójában ez egy jó megoldás volt. Rengeteg alkalmazott utálja a zajt és a zavaró körülményeket, kevesebbet kommunikálnak (és általában e-mailen keresztül), ami a termelékenység csökkenését eredményezte, ami messze meghaladta a bérleti költségmegtakarítást.
Újratervezés
Míg az újratervezésnek az átszervezést kellett volna jelentenie, addig a gyakorlatban ez a tömeges elbocsátások kódszavává vált. Évtizedeken át az üzleti szakemberek és a befektetők megtapsolták a vezérigazgatókat, amikor egy kis „vérfrissítést" végeztek a cégeken belül. Az elbocsátások azonban szinte mindig a vezetőség hibáinak következményei: vagy túl sok embert vesznek fel, vagy nem képzik ki őket hatékonyan, esetleg hatalmas stratégiai hibákat követnek el.
Információk gazdagsága
Amikor az üzleti szakemberek elkezdtek az információs gazdaságról beszélni, sok vállalat és vezető úgy gondolta, hogy a kifejezés azt jelenti, hogy minél több információval rendelkezünk, annál okosabbak vagyunk mi és a vállalatunk. Így az történt persze, hogy a vállalati és a nyilvános információk irrelevanciákkal, félretájékoztatással és szándékos féligazságokkal szennyezetté váltak.
Microsoft Windows
Az 1970-es években jól ismert volt, hogy biztonsági okokból az alkalmazások nem módosíthatják az operációs rendszert, és az alkalmazások nem módosíthatják egymást. A mai napig nem teljesen tisztázott okokból a Microsoft első számú operációs rendszere lehetővé teszi az alkalmazások számára, hogy mindkettőt megtegyék, és ezáltal minden Windows PC architektúrailag és természeténél fogva bizonytalanná válik.
Stack ranking
A stack ranking olyan gyakorlat, amelyben a vezetőket arra kérik, hogy a dolgozókat teljesítményük alapján rangsorolják egy görbén, a legalsókat pedig „teljesítményjavító tervbe" helyezzék, vagy azonnal rúgják ki. A rangsorolás jól működhet a nagy bürokratikus vállalatoknál, de csak akkor, ha ideiglenesen alkalmazzák.
Az általános gondolat az, hogy ahelyett, hogy fejlesztenéd az embereket, és jobbá tennéd őket a munkájukban, inkább kihasználod őket, és kihúzol belőlük mindent, amit csak tudsz, majd kidobod őket, mint tegnapi szemetet. A probléma azonban a tehetség bányászattal az, hogy végül borzalmas visszhangot eredményez, és a dolgozók olyan helyekre távoznak, ahol emberi lényként, nem pedig emberi erőforrásként bánnak velük.
