Ezért tartják a legjobb futók távol lábukat a talajtól

Ezért tartják a legjobb futók távol lábukat a talajtól

Az elit futók a gravitációt megszégyenítő ugráló mozdulatok segítségével majdhogynem repülnek.

A profi futók gyakran ahelyett, hogy a járdát vagy a futópadot döngetnék, és hagynák, hogy lábaik belesüllyedjenek a talajba, azt gyakorolják, hogy nagyon gyorsan felpattanjanak a talajon úgy, mintha forró szénen lennének. Ez a technika merevebbé teszi a lábizmokat és csökkenti a boka, a térd és a csípő ízületi feszültségét.

Dennis Bramble amerikai biológus futással kapcsolatos tanulmányában kifejti, hogy a hosszú lábak, amelyek hiányoznak a csimpánzokból, arra késztették az embereket, hogy hatalmasat haladjanak előre futás közben.

Azt is megjegyzi, hogy a hosszú Achilles-inak úgy hatnak, akárcsak a rugók, amelyek tárolják és felszabadítják a mechanikai energiát futás közben.

Megállapították, hogy a csontok elrendezése az emberi lábban stabil ívet hoz létre, amely az egész lábat merevebbé teszi, így az emberi futó hatékonyabban szalad, ha ki tudja használni a láb alján lévő szalagokat rugóként.

Egy friss tanulmányban egyenesen repülési időről beszélnek, amikor a futók légies technikáját említik. Úgy tűnik ugyanis, hogy egyes futók alig érintik a talajt, míg mások nehezen tudnak a levegőben lenni.

Emiatt jelentős különbségek vannak a repülési időben a futók között. A nagy teljesítményű futók különböznek a szabadidős futóktól azáltal, hogy hosszabb repülési idővel rendelkeznek.

Egy másik, közelmúltban megjelent tanulmány összehasonlította az elit futók ugráló viselkedését a magasan képzett, de nem egészen elit szintű futók mozgásával.

Burns és munkatársai megállapították, hogy az elit szintű futók mozgása úgy nézett ki, mint egy szépen összehangolt ugrálás. Az elit futók, akik elsajátították ezt a pattogó viselkedést, sokkal kevesebb időt töltöttek a földön, és több időt a levegőben.

Futás közben az izmok és a végtagok összehangolódnak és úgy viselkednek, mint egy óriási pogo bot, ezek az izmok, inak és szalagok kölcsönhatásba lépnek, hogy lépésről lépésre újrahasznosítsák az energiát

– nyilatkozta Geoffrey Burns a tanulmány kapcsán.

A kutató szerint azonban általánosságban elmondható, hogy amikor futunk, testünk választja ki azokat a mozgásmintákat, amelyek akkor a leghatékonyabbak és legbiztonságosabbak számunkra. Emiatt nem javasolja az alkalmi futóknak a repülő mozgásminták utánzását, mivel még kárt is okozhat.

(Forrás: Psychology Today)

A figyelmetekbe ajánljuk