A nyugati világban is népszerű zen buddhizmus vonzerejét minimalista esztétikájában és a stressztől és szorongástól való megszabadulás ígéretében kell keresnünk. Sokan azonban nem teljesen tudják hová tenni ezt a gyakorlatot és életmódot; ebben segít Yodo Kono japán szerzetes.
A zen buddhizmus gyökereit Indiában kell keresnünk, de mai formáját Kínában és Japánban nyerte el. A tanulmányokat vagy hierarchiát hangsúlyozó hagyományokkal ellentétben a zen a közvetlen tapasztalatra törekszik: a valósággal való szűretlen találkozásra, amely mentes a gondolatoktól, a vágyaktól és a megosztottságtól. Ennek elérése hatalmas teljesítmény, és még egy életen át tartó meditáció sem biztos, hogy elegendő hozzá.
Egy japán zen szerzetes, Yodo Kono jól szemlélteti, mi is az irányzat esszenciája. Bár Kono szerzetescsaládba született, kezdetben fizikatanárként futott be karriert, és csak húszas évei végén csatlakozott a templomi közösséghez. Itt egy olyan világban találta magát, ahol a korábban megismert logika alapjai már nem érvényesültek – éppen ezért magát a zent úgy írja le, mint „egy olyan világot, ahol a logika nem létezik”.
Mestere irányítása alatt Kono megtanulta, hogy ne törekedjen tovább a tudás elsajátítására és a mesterré válásra. Hosszú évek után eljutott a felismerésig: a zen nem a javak megszerzéséről, hanem a gondtalan életről szól. Ez a felismerés nem a tanulásból, hanem a nyers, közvetlen tapasztalatból fakadt.
Ahogy Kono is kiemeli, a zen buddhizmusban a szabadság akkor kezdődik, amikor feladjuk a valóság feletti kontrollról alkotott illúzióinkat. Szerinte az igazi gyakorlás végső soron azt jelenti, hogy megtanulunk folyékonyan mozogni a „zen világ” és a hétköznapi világ között.
Forrás: Open Culture
