Az UNESCO 24 tagú bizottsága azonban mindegyiket az emberiség szellemi kulturális örökségének részeként ismerte el. Jelenleg éppen Rabatban üléseznek, és azt latolgatják, hogy az 56 javasolt „emberi kincset" érdemes-e hozzáadni a listán már szereplő mintegy 600-hoz.
A lipicai lótenyésztés hagyománya is felkerült szellemi kulturális örökségünk részeként az UNESCO listájára, melyet − Magyarország mellett − az Osztrák-Magyar Monarchia utódállamai közül nyolc ország közösen terjesztett elő.
Emellett a magyar vonós zenekari hagyományt is megtaláljuk a jelöltek sorában, ahol olyan további értékek szerepelnek, mint a grúziai lovasjátékok, a harissa néven ismert maghrebi csípős chilipaprika-paszta, a szerbiai šljivovica szilvapálinka, a szaúd-arábiai és ománi szóbeli tevehívás, valamint a rubāb nevű közép-ázsiai lant.
Ez is érdekelhet: Veszélyben a francia bagett: a világörökség része lehet
Franciaország hazafias örömmel fogadta a bejelentést, miszerint „a bagettsütés kultúrája" felkerült a listára, az UNESCO-konferencián részt vevő francia küldöttek kenyérrudakat lóbáltak a magasba és éljeneztek. Franciaországban minden másodpercben körülbelül 320 bagettet adnak el, és a hosszú, ropogós külsejű és puha közepű kenyerek legalább 100 éve a francia mindennapi élet részei.
A kézműves pékségek száma azonban az 1970-es 55 ezerről mára 35 ezerre csökkent az országban az ipari pékségek és a nagy üzletek elterjedésének köszönhetően.
Az UNESCO által javasolt négy másik újdonság − a chilei kerámia egy stílusa, a törökországi ősi Ahlat kőművesség, a vietnami Chăm nép fazekassága és az albániai xhubleta nevű harang alakú szoknya − annyira veszélyeztetettnek tekinthető, hogy sürgős nemzetközi védelemre szorul.
A világörökségi helyszínek címet rendszerint olyan helyeket ítélik oda, melyek „az emberiség számára kiemelkedő egyetemes értékűnek", mint a Stonehenge, a Taj Mahal és az egyiptomi piramisok.
A szellemi kulturális örökség listáján szereplő zene, kézművesség, ételek, italok, rituálék, táncok és szokások az UNESCO szerint „olyan élő örökséget képeznek, amely nemzedékről nemzedékre öröklődve a közösségeknek az identitás és a folytonosság érzését adják, amely a kulturális sokszínűség és az emberi kreativitás tiszteletben tartásához nélkülözhetetlen".
Ha tovább olvasnál: GIF-eken elevenednek meg az UNESCO veszélyeztetett kulturális helyszínei
Fotó: Shutterstock
A 2003-as egyezményt eddig 180 ország írta alá − az Egyesült Királyság nem, ami részben megmagyarázza, hogy az olyan egyedülállóan brit rituálék, mint a morris tánc, a teázás és a sajtgurítás miért nem élvezik az UNESCO elismerését.
Azerbajdzsán és Törökország chai-kultúrája, valamint a kínai „hagyományos teafeldolgozási technikák és a kapcsolódó társadalmi gyakorlatok" idén különösen nagy figyelmet kapnak, akárcsak a kubai „könnyű rummesterek tudása". A jelöltek között szerepel még két görögországi hegyvidéki közösség augusztus 15-i ünnepsége, a jordániai al-Mansaf bankett, a romániai altiţă hímzett blúz, valamint a szlovéniai méhészet, a spanyolországi harangozás és a belgiumi „vásári kultúra".
A listánnak már büszke tagja a koreai kötéltánc, a francia gasztronómia és a mongol tevegelés, valamint olyan híres harapnivalók, mint a nápolyi pizza, az észak-afrikai kuszkusz és a horvát gyömbéres keksz. De felvették már a bosznia-hercegovinai Kupres település éves fűkaszálási versenyét, Azerbajdzsán Nar Bayrami néven ismert hagyományos gránátalma ünnepét, a finn szaunakultúrát, a jamaikai reggae-t és a mediterrán étrendet is.
A korábbi években a bizottság szinte minden jelölést ratifikált, valószínűleg idén is így fog tenni. Maga a tanácskozás − melyet streamelnek − valójában lényegesen kevésbé szórakoztató, mint a gasztronómiai különlegességek, szokások és hangszerek, amelyek felett döntenek majd.
Forrás: Guardian
Nyitókép: Fotó: Shutterstock