Történelmi tények, amikről azt kívánod, bárcsak ne lennének igazak

Nem volt jó ötlet védelmezni Abraham Lincolnt?

Feltehetőleg jó néhány illusztrációt láthattál már a Lincoln-merényletről. De mégis ki az a pár, aki a magánpáholyban osztozik a balszerencsés sorsú elnökkel és feleségével? A bal oldali szélső férfi, aki éppen akcióba siet és próbálja megmenteni az elnököt nem más, mint Henry Rathbone őrnagy. Lincoln elnök és Mrs. Lincoln kifejezetten őt és menyasszonyát, Clara Harrist kérte meg, hogy kísérjék el őket a színházba. Miután John Wilkes Booth leadta a lövést, Rathbone megpróbálta a földre teríteni, de Booth kiszabadult az őrnagy karjai közül, majd egy tőrrel karon szúrta. Rathbone soha nem szabadult meg annak az éjszakának az emlékétől és bűntudatától, és állítólag felelősnek érezte magát azért, hogy hagyta a gyilkost elmenekülni. Az elkövetkező években számtalan egészségügyi problémával küzdött, a gyomorpanaszoktól kezdve a szívproblémákig, és a mentális állapota is fokozatosan leépült. 1883. december 23-án (18 évvel a merénylet után) megtámadta és megölte Clarát feleségét, majd öngyilkosságot kísérelt meg. Élete hátralévő részét elmegyógyintézetben töltötte. Sokak szerint átok ült rajta, de talán a kézenfekvőbb magyarázat az, hogy beleroppant az emlékekbe és az önvádaskodásba.

Zombijárvány 1494-ben?

Itália reneszánsz korszakának van egy igencsak jelentős, bár kevésbé ismert sötét oldala is. Az Újvilágból hazatérő tengerészek magukkal hoztak egy tömeges szifiliszjárványt, amely a hadseregben terjedt el. A csapatok ezután „the great pox" tehát magyarul „a nagy himlő" néven kezdték hívni a betegséget, és így is vált ismertté Európa többi részén is, ahová eljutott a gyilkos kór. Mivel akkoriban még nem léteztek antibiotikumok, a betegség ellenőrizetlenül terjedhetett, s ez nem volt túl szép látvány. Az áldozatok arcán a bőr lényegében elrohadt a betegség okozta szörnyű fekélyektől. Egyes esetekben az érintettek orra, ajka vagy más testrészei eldeformálódtak, és az áldozatok közül többen belehaltak a betegségbe. Miközben tehát volt mit szeretni az európai reneszánszban, ezzel párhuzamosan kitört egy brutális szifiliszjárvány is, melynek látványa meglehetősen hasonlíthatott egy horrorba illő zombi-apokalipszishez.

Halálon túli szerelem

A tizennegyedik századi Portugáliában a király fia, Péter beleszeretett Inês de Castró nemesasszonyba. Ezzel pedig csak az volt a probléma, hogy az apja, IV. Alfonz király nem helyeselte a kapcsolatot, másrészt Péter házas volt ekkor. Az uralkodó, úgy tervezte, hogy egy Constanza nevű nemesasszonyt vegyen feleségül, Inês pedig egyébként Constanza udvarhölgye volt. Amikor Péter nem volt hajlandó eleget tenni apja kívánságának, a király megölette a nőt. Amikor pedig két évvel később trónra lépett, exhumáltatta a lány holttestét, királyi ruhába öltöztette, és királynővé „koronázta". A történelmi legenda szerint a többi nemessel is kezet csókoltatott a királynőnek.

(Forrás)