Igazi ritkaság: videón a szovjet Gyűrűk Ura, ami évtizedekre eltűnt
A legtöbben Peter Jackson monumentális filmjein keresztül ismerték meg A Gyűrűk Urát, pedig Tolkien világát már jóval korábban is megpróbálták képernyőre vinni. Az egyik legkülönösebb feldolgozás 1991-ben készült a leningrádi televízióban, ami aztán hosszú időre teljesen eltűnt. Amikor 2021-ben újra felkerült az internetre, a Tolkien-rajongók valódi kuriózumként fedezték fel.
A Khraniteli című adaptáció A Gyűrűk Ura első kötetét, A Gyűrű Szövetségét dolgozza fel, de egészen másképp, mint ahogyan azt a későbbi mozifilmek alapján megszokhattuk. A produkció tíz évvel Jackson első filmje előtt került adásba, és minden részletében egy másik televíziós korszakot idéz: alacsony költségvetésű díszletekkel, kezdetleges effektekkel, színpadias játékkal és néha meglepően merész képi megoldásokkal.
Ahogy az Open Culture is írja, éppen ez adja a különös vonzerejét. A film látványvilága messze van a hollywoodi léptéktől, mégis van benne valami nyers, rajongói lelkesedésre emlékeztető báj. A díszletekről egy pillanatra sem felejtjük el, hogy díszletek, a trükkök sokszor inkább komikusak, mint meggyőzőek, a végeredmény pedig olyan, mintha Tolkien történetét a televíziós színház műfaján keresztül próbálnák a lehető leghitelesebben bemutatni.
A produkció különös hangulatához Andrej Romanov zenéje is hozzátartozik, aki az Akvarium nevű orosz rockegyüttes tagjaként kifejezetten ismertnek számított akkoriban. A korabeli videótechnika használata miatt néhány jelenet szokatlan, álomszerű hatást kapott, ami bizonyos esetekben kifejezetten kísérletezőnek tűnik. A Khraniteli sorsa azért is érdekes, mert 1991-ben, a Szovjetunió utolsó évében került adásba. A politikai átalakulás és a leningrádi televízió későbbi megszűnése is szerepet játszhatott abban, hogy a film hosszú időre eltűnt a nyilvánosság elől. A Tolkien-rajongók sokáig legfeljebb hírből ismerték, mígnem a Leningrádi Televízió utódszervezete, az 5TV feltöltötte a YouTube-ra.
A felvétel azért vált gyorsan kultikus ritkasággá, mert egyszerre dokumentuma egy eltűnt médiavilágnak és szokatlan Tolkien-adaptáció a Jackson-filmek előtti időszakból. Ráadásul egy olyan szereplő is helyet kapott benne, akit Jackson híresen kihagyott a saját trilógiájából: Bombadil Toma és Aranymag. Ez önmagában elég volt ahhoz, hogy sok rajongó megbocsássa a kartondíszleteket, a szokatlan tempót és a zavarba ejtő effekteket.
A Khranitelit nem érdemes a mai kor mércéjével nézni, de a filmtörténeti jelentőségét nem lehet elvitatni. Már a címe is érdekes: az orosz szó nagyjából annyit jelent, hogy „Őrzők” vagy „Védelmezők”, vagyis nem A Gyűrűk Ura szó szerinti fordítása, inkább a gyűrűt óvó szereplőkre utal. Ettől a film még inkább sajátos Tolkien-feldolgozásnak hat, amelyet ma éppen a furcsaságai miatt néznek szeretettel a rajongók.
Olvasd el ezt is!