4 sötét karácsonyi történet, ami még a legnagyobb horrorrajongókat is megizzasztja
A karácsony hagyományosan a szeretet fényes ünnepe, de a hosszú téli éjszakák mindig teret engedtek a sötétebb történeteknek is. A szenteste köré fonódó kísértethagyomány olyan szerzőket ihletett meg, mint Dickens vagy épp Lovecraft – mindannyian másképp, de ugyanazt a baljós atmoszférát idézik meg. Az alábbi négy klasszikus egyszerre ünnepi és hátborzongató, és biztosan velünk marad a fenyőillat elillanása után is.
James kisregénye a viktoriánus kísértettörténetek csúcspontja. Egy magányos nevelőnő egy elszigetelt vidéki házban vállal munkát, ahol két gyerekre kell vigyáznia – és talán két kísértetre is. A történet zsenialitása abban rejlik, hogy az olvasó számára semmi sem biztos, így az sem, hogy a jelenések valósak vagy a nevelőnő képzeletének szüleményei – ez a bizonytalanság karácsonyi fények között pedig még nyugtalanítóbb.
A legismertebb ünnepi kísértettörténet eredeti változata sokkal-sokkal komorabb, mint azt a későbbi feldolgozások sugallják. Scrooge karácsonyéji látogatói, a múlt, jelen és jövő szellemei a londoni nyomor, a halál és az elmulasztott élet dermesztő képeit mutatják meg. Dickens nem romantizál: a túlvilág itt nem menedék, hanem ítélet, így karácsony éjjelén mindhárom szellemlátogatás még súlyosabban nehezedik a főszereplőre.
Joyce klasszikusa nem hagyományos kísértethistória, mégis az egyik legszívszorítóbb szellemtörténet, amit valaha írtak. A dublini karácsonyi vacsorán játszódó elbeszélés lassú, finom rétegzettséggel bontja ki, hogyan tör be az élők világába egy rég meghalt fiú emléke. Gabriel Conroy számára az ünnepi társalgás hirtelen háttérzajjá válik, amikor felesége vallomása felszínre hozza első szerelmének tragikus történetét. A holtak jelenléte itt nem természetfeletti rémként bukkan fel, hanem egy baljós érzésként, amely csendben rátelepszik a karácsonyi éjszakára.
Lovecraft rövid, de annál baljósabb elbeszélése a karácsonyi hagyományok sötét oldalát mutatja meg. A főhős egy régi családi szokás szerint tér vissza szülőföldjére, hogy részt vegyen egy különös szertartáson. A havas, kihalt tájon át vezető út már önmagában is nyugtalanító, de a valódi borzalom akkor bontakozik ki, amikor a férfi eléri az ősi, föld alatti templomot, és ráébred: a családi ünnep résztvevői nem élők, és valójában a hagyomány egy túlvilági jelenéshez fűzi őt. A történet a lovecrafti kozmikus rettegés egyik letisztult példája: a karácsonyi hagyomány itt nem az összetartozást, hanem az ember jelentéktelenségét tárja fel.
Olvasd el ezt is!