Mit árul el rólunk a zenei ízlésünk? Ha a shoegaze nevű álmodozós alműfajt kedveled, akkor nagy az esélye, hogy egy introvertált zenekedvelő vagy. De mit is takar ez pontosan?
A shoegaze-előadók attitűdjéből hiányzik a szexi rocksztár-faktor, és inkább társítják őket egy sápadt, kócos hajú, kardigánt viselő gitárossal. Illetve a shoegaze-zenészek feje gyakran lefelé irányul, tekintetük lefelé szegeződik és a cipőjüket bámulják, bár ez részben azért van, mert ott találhatóak az effektpedálok, amelyek elengedhetetlenek a jellegzetes shoegaze-hangulat megalkotásához.
Ez is érdekelhet:A jó zene legalább kilenc másodperc libabőrt okoz
A shoegaze rengeteg torzítást és hangzásbeli újítást tartalmaz. A műfaj az 80-as évek végén alakult ki az Egyesült Királyságban. Fénykorában a hangulat többet számított, mint az attitűd, a textúra pedig többet, mint az ütemek vagy akár a dallamok. Sokkal kevésbé volt fülbemászó, ám a shoegaze gyors felemelkedés után hamar bukás következett, hiszen megjelent a grunge és a többi mainstreamebb műfaj. Azonban aggodalomra semmi ok, a shoegaze újjáéledt, és még sokáig készül maradni.
Ez az alműfaj sosem volt elég nagy ahhoz, hogy gazdag pszichológiai kutatásokat inspiráljon, bár számos zenei író érvelt amellett, hogy a shoegaze egyfajta narkotizált elvonulásra ösztönzi hallgatóját a társadalomtól.
A shoegazinget általában introvertáltnak, érzékenynek és talán egy kicsit túlzóan intellektuálisnak tartották.
A legtöbb punk vagy rockkoncerttel ellentétben a shoegaze bulik célja nem az, hogy egy izzasztó vadulásban legyen részünk. A színpadon álló shoegazerek azoknak játszanak, akik ugyanolyan szemérmesek, mint ők. Azoknak, akik nem vágynak másra, csak hangos zenére és egy jó sörre, hogy egy pillanatra kiszakadjanak a túlhajszolt hétköznapokból.
A kilencvenes évek elején nagyobb befolyással bíró műfajokkal ellentétben, mint a grunge, a hip-hop és a britpop, a shoegaze-ból mindig is hiányzott a hivalkodás. Ezért a nézőknek sosem volt óriási igénye a látványos performanszokra.
Nem meglepő tehát, hogy ezt a műfajt gyakran társítják az alacsony önbecsüléssel. Egy 2015-ös kutatás új-zélandi egyetemisták zenei preferenciáit és önértékelési szintjét vizsgálta. Az egyik legjelentősebb eredmény az összefüggés volt a reflektív/komplex zene (amely a shoegaze introspekciójára vonatkozik) és az alacsonyabb önértékelés között, a férfi válaszadók esetében.
A shoegaze lényege, hogy bár az emberek látszólag eltűnnek, valójában megmarad a szubjektivitásuk, ennek köszönhetően pedig inkább az elméjüket érzékelhetjük
– nyilatkozta Benjamin Halligan kultúrakutatóként és a Wolverhamptoni Egyetem igazgatója.
Akár a színpadon, akár a közönségben vannak a félénk emberek, a shoegaze örökségéhez továbbra is hozzátartozik egy bizonyos szertelen, álmodozó attitűd.
