Videón csodálhatjuk meg, hogyan lett Raffaello a reneszánsz festészet mestere

Raffaello nevét legtöbben az Athéni iskola című freskóval azonosítják, amelyet mindössze huszonévesen festett a vatikáni Apostoli Palota falára. Ez a munka tette a reneszánsz egyik legnagyobb alakjává, de hogy miként juthatott el idáig, azt csak korábbi festményei vizsgálatával érthetjük meg – hívja fel a figyelmet Evan Puschak új videójában, amelyről az Open Culture számol be.

Puschak elsősorban Raffaello Madonnáit elemzi, amelyekhez a művész rövid, ám rendkívül termékeny pályája során újra és újra visszatért. Már első változataiban is megmutatkozott, hogy pontosabban érzékeltette az emberi test háromdimenziós megjelenését, mint apja – aki maga is elismert festő volt – vagy akár Piero della Francesca, akitől apja tanult. Ugyanakkor ezek a korai Madonnák még kissé merevek, hiányzik belőlük az érzelem és a történetmesélés, amely Raffaello későbbi műveit olyan különlegessé tette.

Mindeközben fokozatosan bontakozott ki benne az a gondolat, amelyet Leon Battista Alberti historiának nevezett: vagyis hogy a festménynek akkor is történetet kell mesélnie, ha mozdulatlan. Ennek egyik legszebb példája az 1511-ben készült Alba Madonna, ahol a kis Jézus nemcsak elfogadja, hanem szinte magához rántja jövőjét, miközben Mária arcán egyszerre tükröződik aggodalom és gyengédség.

A művészettörténészek máig keresik a választ arra, hogyan tudott Raffaello ilyen érzékeny drámaiságot beépíteni a képeibe?  A portál szerint könnyen lehet, hogy ehhez hozzájárult az is, hogy pályája során díszlettervezőként is dolgozott, így a színpad világából is merített inspirációt.