Mickey Rourke.

Mickey Rourke a ’80-as évek egyik legünnepeltebb filmcsillaga volt, a legnagyobb rendezőkkel dolgozhatott együtt, és világszerte emberek milliói rajongtak érte. Ám a saját démonjai egy olyan mély gödörbe sodorták bele, amiből senki nem gondolta volna, hogy ki fog tudni mászni. Tévedtek. Mickey Rourke 70 éves lett.


A nehéz gyeremkkora miatt lépett a szorítóba

Mickey Rourke Philip Andre Rourke Jr. néven született 1952. szeptember 16-án, a New York állambeli Schenectadyben. Édesapja, idősebb Philip Andre Rourke – aki profi testépítő volt – hatéves korában elhagyta a családját, így édesanyja, Anne egyedül nevelte a kisfiút, valamint testvérét, Joey-t és a féltestvéreit. Rourke édesanyja nem sokkal ezután ismét férjhez ment, és a család Miamiba költözött, ám az ő esetükben enyhén szólva sem beszélhetünk ideális otthoni körülményekről.

Az új nevelőapa Rourke elmondása alapján egy rendkívül kíméletlen ember volt, rendszeresen bántalmazta őt mind fizikailag, mind verbálisan.

A fiút részben az ebből fakadó elkeseredettség – illetve a meglehetősen veszélyes környék, ahol éltek – vezette le a helyi szociális központba, ahol az ott élő nehézsorsú fiatalokat igyekeztek megmenteni az elkallódástól. A színész elmondása alapján egyszer csak észrevette, hogy az intézményben kiállítottak egy bokszzsákot, amit, miután elkezdett püfölni, minden megváltozott.

A fiatal fiú rendszeresen lejárt a helyi bokszklubba – ahol korábban többek között Muhammad Ali is megfordult. Rourke visszaemlékezése szerint abban az időben a nevelőapja által okozott frusztrációkat vezette le a teremben, de néha sajnos a termen kívül is.

Az évek alatt a későbbi akciósztárból kifejezetten jó bokszoló kerekedett. Ugyan a színészet már akkor is izgatta, de egyértelmű volt, hogy Mickeynek a szorítóban a helye. A fiatal fiúnak az amatőr bokszolói mérlege igencsak biztató volt: húsz győzelemmel és hat vereséggel álló eredménysorával úgy tűnt, hogy jó úton halad a profi karrier felé. De aztán egy sérülés miatt nem léphetett be a profi élet kapuján. A színészetbe ezt követően, véletlenül csöppent bele, amikor beleegyezett, hogy beugrik egy barátja színdarabjának a főszerepébe, miután az eredeti színész visszalépett.

A színészet megfertőzte, Hollywood eltaszította

A sikeres színészi debütálás után, az akkorra már számos sérülést megélt bokszoló úgy döntött, hogy inkább a művészetnek szenteli az életét. A testvérétől kapott 400 dollárból New Yorkba költözött, és ezután éveken keresztül színitanfolyamokon képezte magát, emellett pedig részmunkaidős állásai voltak.

Az első kis szerepét Steven Spielbergtől kapta az 1944 című filmben, ám a közönség az 1981-es A test melege című moziban ismerte meg, amelyben – bár csak egy pár percre tűnt fel – az alakítása olyannyira magával ragadó volt, hogy sokan megjegyezték a nevét. Erre természetesen a filmrendezők is felfigyeltek, Rourke egy jelentősebb szerepet kapott Barry Levinson Az étkezde című filmjében, illetve nem sokkal ezután a kor talán legikonikusabb direktorával, Francis Ford Coppolával dolgozhatott együtt a Rablóhal című mozi kapcsán.

Az elkövetkezendő pár évben a színész csillaga egyre csak emelkedett, Az alvilág pápája kritikai, a Kim Basingerrel forgatott 9 és 1/2 hét pedig masszív közönségsikert hozott számára – a szerep után valódi szexszimbólummá vált. ATörzsvendégben, illetve a Sárkány éve című moziban nyújtott teljesítménye miatt szintén komoly elismeréseket kapott. Élete nagy dobása azonban csak ezután következett.

A kritikusok és a rajongók többsége is egyetért abban, hogy Rourke legjelentősebb alakítását az 1987-es Az angyalszívben nyújtotta, amelyben Robert De Niro partnereként egy mindenre elszánt magánnyomozó karakterét formálta meg.

Egy külső szemlélő könnyen azt hiheti, hogy a ’80-as években Rourke-nak minden összejött, ám a háttérben már felsejlettek későbbi bukásának magvai. A heves vérmérsékletű színészt a rendezők kifejezetten problémásnak tartották, állításuk szerint kiszámíthatatlan volt, egyfolytában csak a gond volt vele, emellett az egyik legnagyobb stúdió fejesével is összerúgta a port, ráadásul a nyilvánosság előtt. Az angyalszív rendezője, Alan Parker szerint kifejezetten veszélyes volt együtt dolgozni a színésszel, mivel soha nem lehetett tudni, mit fog csinálni a következő pillanatban. Parker továbbá azt is elmondta, hogy ha épp nem az történt, amit Rourke akart, akkor a viselkedésével pokollá tette a stáb életét. A különböző rendezői visszaemlékezésekben egyébként többször elhangzottak ehhez hasonló problémák, de voltak akik ennek az ellenkezőjét állították.

Ezek az események még a sokat látott hollywoodi álmoskönyv szerint sem jelentenek jót, és Rourke egy idő után a konfliktusai, illetve az alkohol- és drogproblémái miatt a partvonalra szorult.

A ’90-es évek legelején szerepelt még néhány gyengén teljesítő filmben (Harley Davidson és Marlboro Man, Vad orchideák), de akkoriban egyre inkább úgy tűnt, hogy a színész kijátszotta magát az álomgyárból, így visszatért egy olyan világba, amit már régóta nagyon jól ismert.

Vissza a ringbe

Rourke saját elmondása szerint azért tért vissza a bokszhoz 1991-ben, mert a színészet gyakorlatilag már semmit nem jelentett neki, az utolsó mozijait kizárólag a pénz miatt vállalta el, amiért gyűlölte magát. Emellett hiányzott neki a küzdelem, mivel Hollywoodot rendkívül „férfiatlannak” tartotta.

A hivatalosan 1991-től 1995-ig tartó ökölvívó karrierje során Mickey Rourke egy döntetlent leszámítva az összes meccsét megnyerte, ám címmérkőzésig nem jutott, mivel a különböző szervezők túlkorosnak tartották a negyvenes éveiben járó férfit. Rourke maga is elmondta egyébként, hogy egyáltalán nem a címek és a nyilvánosság motiválta őt, hanem bizonyítani akart saját magának.

Ugyan ez az időszak címeket nem, de komoly sérüléseket bőven eredményezett: eltörött az arccsontja és az orra is, a nyelve pedig nagy mértékben károsodott. Legfőképp ennek a periódusnak tudható be, hogy az egykor sármos színész arca eltorzult. Saját bevallása szerint egy plasztikai sebész komoly hibát követett el egy nagyobb, boksz miatti műtétje során, ezért számos korrigáló beavatkozásra volt szükség, de az eredmény így sem sikerült a legjobban.

A ’90-es évek a magánéleti fronton sem alakult túlságosan jól számára: 1994-ben letartóztatták családon belüli erőszak vádja miatt. Akkori felesége, Carré Otis – akivel a Vad orchideákban játszottak együtt, és akitől 1998-ban vált el – bepanaszolta a férfit, emiatt Rourke előzetes letartóztatásba került.

Rourke az előbbiek mellett ebben az időszakban életének egyik legnagyobb hibáját követte el: az évtized elején Quentin Tarantino felkérte őt a Ponyvaregény egyik főszerepére, amelyet állítólag a forgatókönyv elolvasása nélkül utasított vissza. A Butch Coolidge szerepét végül Bruce Willis kapta meg, akinek a kultuszfilmet követően után ismét felemelkedett a csillaga.

Rourke nem először utasított vissza ilyen jellegű felkérést: a ’80-as években megkeresték a Top Gun, illetve az Az, aki legyőzte Al Caponét című sikermozik kapcsán is, de mindkét esetben határozott nem volt a válasza.

Mickey visszatér

Az évtized második fele nagyjából ugyanúgy telt el, mint az első: Rourke folyamatosan próbálkozott, de semmi nem akart összejönni neki. Leginkább B-kategóriás, egyből a leakciózott DVD-k közé kerülő akciófilmekben játszott. Emellett mindent megtett azért, hogy benne legyen a legendás Terrence Malik Az őrület határán című filmjében, de végül az összes jelenetét kivágták. Egyes pletykák szerint nemcsak hogy ingyen szerepelt a moziban, hanem a háttérmunkában is aktívan segédkezett, de nagyon úgy tűnik, hogy ez sem hatotta meg Malikot.

A 2000-es évek elején azonban felsejlett egy kisebb reménysugár a mellőzött színész számára, ami később fontos szerepet játszott Rourke másodvirágzásában.

Nagyjából egyidőben szerepelt Robert Rodríquez Volt egyszer egy Mexikó, illetve Tony Scott A tűzben edzett férfi című filmjeiben, és mind a rendezők, mind a közönség újra felfigyelt a lassan 50-es éveit taposó, régi önmagára szinte egyáltalán nem hasonlító színészre.

A Rodríquezzel való jó kapcsolata 2005-ben ismét kifizetődött, hiszen a direktor ráosztotta a Marv nevű fejvadász szerepét a Sin Cityben, ami óriási sikert aratott, egyfajta kultfilmként hivatkoznak rá a mai napig, legfőképp az egyedi stílusú képi világa miatt.

A 2000-es évek közepén már lehetett sejteni, hogy Rourke ismét visszatér az A-ligába, ám akkora durranásra, mint A pankrátor című filmben nyújtott teljesítménye, senki nem számított.

A Rekviem egy álomért és a Fekete hattyú rendezője, Darren Aronofsky kereste meg Rourke-ot a film főszerepével kapcsolatban, de a színész – szokásához híven – nem akarta elvállalni a szerepet, mivel egy kiégett pankrátort kellett volna alakítania, ő pedig nem igazán szívlelte a sportágat, hiszen egy vérbeli ökölvívónak tartotta magát. Aronofsky korábbi rendezései azonban meggyőzték a színészt, aki nagy nehezen ugyan, de beszállt a projektbe.

A kettejük közös munkája pedig soha nem látott elismerést hozott a színésznek: a kritika és a szakma az egekbe magasztalta, míg a közönség el volt ájulva a színésztől. Nem csoda, hogy a „legjobb színésznek" járó Golden Globe-, és BAFTA-díjat is megkapta, emellett Oscarra is jelölték.

Rourke az azóta eltelt időben is folyamatosan forgat, szerepelt többek között a Vasember 2-ben, a Sin City 2-ben, illetve a Feláldozhatók-szériában is, de a Pankrátorhoz mérhető sikert egyik mozi sem hozott számára. Az elmúlt időszakban leginkább a nagy port kavaró megszólalásaival került a címlapra (Amber Heardöt aranyásónak, míg Tom Cruise-t irrelevánsak nevezte), de emellett a paparazzók, illetve a bulvárlapok folyamatosan a művész kinézetével vannak elfoglalva.

Remélhetőleg a ma 70 éves színész pályája új lendületet kaphat az elkövetkezendő években, hiszen Mickey Rourke az évtizedek alatt bebizonyította, hogy egy kivételes tehetség, illetve azt is, hogy nincs olyan mély gödör, amiből ne tudna kimászni.

A figyelmetekbe ajánljuk