A Mao Ce-tungról szóló magyar áldokumentumfilm, amely emberek ezreit verte át
Kevés filmnek sikerült olyan átgondoltan átvernie a nézőket, mint az 1994-ben készült, majd 1995 februárjában bemutatott Az igazi Maónak. Siklósi Szilveszter rendező áldokumentumfilmje úgy tesz, mintha egy történelmi oknyomozás lenne, és már az első percektől olyan ismerős televíziós formanyelvet használ, amely sok nézőből automatikusan bizalmat vált ki.
A történet középpontjában egy amerikai történész áll, aki Kínában olyan elképesztő nyomokra bukkan, amelyek teljesen átírnák a 20. századi világtörténelmet. A sztori egyre vadabb állításokra épül: Mao Ce-tungnak állítólag volt egy ikertestvére, aki Chicagóban élt, kapcsolatban állt a maffiával, majd a hosszú menetelés idején, vagyis a kínai kommunisták 1934 és 1935 közötti, legendássá vált visszavonulása során helyet cserélt vele. A film később odáig megy, hogy a „valódi” Mao nem is halt meg 1976-ban, hanem buddhista szerzetesként élt tovább, sőt paranormális képességekkel is felruházzák.
Az alkotás ereje éppen abban állt, hogy nem látványos technikai trükkökkel próbálta megtéveszteni a közönséget, hanem a jól ismert dokumentumfilmes kliséket használta fel. Angolul megszólaló szereplők, alámondásos megszólalások, hitelesnek tűnő fekete-fehér fotók és következetesen felépített narráció tartotta egyben a teljesen abszurd történetet.
A csavar pedig a végén érkezik meg igazán egyértelműen. Az utolsó felirat közli a nézővel, hogy abból, amit látott, egyetlen szó sem igaz, az egész csak kísérlet volt. A készítők nyíltan ki is mondják, hogy azt akarták bizonyítani: még a legképtelenebb állítás is elfogadhatónak tűnhet, ha megfelelő csomagolást kap. Ez a gesztus utólag egyszerre vicces és kellemetlen, mert a film pontosan arra világított rá, milyen könnyen működésbe lép bennünk a kritika nélküli elfogadás, ha a forma ismerős és magabiztos.
A megtévesztés annyira jól sikerült, hogy a filmet sokan komolyan vették, vagy legalábbis meglepően sokáig nem kezdtek gyanakodni. A televíziós bemutató után még Szabó István is elismerte, hogy viszonylag későn esett le neki, hogy átverésről van szó. Az Az igazi Mao ráadásul elismeréseket is kapott, többek között díjazták a Magyar Filmhéten, és külföldi fesztiválokon is bemutatták.
Olvasd el ezt is!