7 alakítás Leonardo DiCapriótól, amivel bizonyítja: ő Hollywood egyik legnagyobb színésze

Ki ne emlékezne arra a szerepre, amellyel a ma már 50 éves Leonardo DiCaprio először meghódította a világot? Rose és Jack tragikus románca a filmtörténet egyik legismertebb szerelmi történetévé vált, és ebben óriási szerepe volt az akkor huszas éveiben járó tehetség játékának. James Cameron rendező eposzában a színész a romantikus hős tökéletes archetípusát idézte meg: természetes bájjal, fiatalos lendülettel és hiteles szenvedéllyel formálta meg a mindenre elszánt szerelmest.

DiCaprio Amsterdam Vallon szerepében előszörl lépett ki a „jókisfiú" szerepkörből. Martin Scorsesével való első közös projektjükben árnyalt eszközökkel mutatta be a bosszúvágy és a bizonytalanság közti vívódást. Tekintetével, feszült gesztusaival és visszafojtott dühével pedig sokszor ellopta a show-t még Daniel Day-Lewis brutális karakterével szemben is. 

Quentin Tarantino Django elszabadul című filmjének főgonosza, a dúsgazdag déli ültetvényes Calvin Candie különleges helyet foglal el DiCaprio-filmográfiában. Ritka kivétel ugyanis, hogy ezúttal nem ő viszi a hátán a történetet – a valódi főszerep Jamie Foxx karakteréé –, mégis felejthetetlen alakítást nyújt. Candie figurája egyszerre karikaturisztikus és félelmetes: a sztár teátrális mozdulatokkal, és néhány teljesen spontán gesztussal keltette életre a karaktert, így tudta elérni, hogy a Calvin egyaránt legyen szórakoztató, de fenyegető is.

Martin Scorsese A Wall Street farkasa című remekműve mémek egész sorát ihlette, ami nem véletlen, hiszen minden szereplő végig maximális fordulatszámon pörög – köztük DiCaprio is Jordan Belfortként. Az energikus, hedonista tőzsdeügynököt egyszerűen nem lehetett visszafogottan eljátszani, és ezt DiCaprio is pontosan tudta: emlékezetes monológjaival és helyzetkomikumokjaival tette felejthetetlenné a figurát. – elég csak a hírhedt lépcsős jelenetre gondolni. Így vált Belfortot igazi antihőssé, akit nézőként egyszerre imádunk és megvetünk.

A prémvadász Hugh Glasst megtámadja egy medve az 1820-as években, társai pedig magára hagyják a fagyos vadonban. Ő azonban félholt állapotban, sebekkel a testén is túlél és megküzd a természet erejével és ellenségeivel. Már a leírás alapján is hátborzongató Alejandro G. Iñárritu kalandfilmje, amelyet a káprázatos operatőri munka mellett DiCaprio dühös és elementáris erejű játéka teszi felejthetetlenné. A színész az átszellemülés kedvéért valóban több hetet töltött a hófödte hegyekben nem kímélve magát. Az alázatos munka pedig be is érett: hosszas várakozás és négy jelölés után ezért a szerepéért már megkapta az Amerikai Filmakadémiától a jól kiérdemelt Oscar-díját.

Jordan Belforthoz hasonló önironikus karakter Rick Dalton is, aki egy karrierjében megrekedt, elimserésre vágyó színész a '60-as évek végi Hollywoodban. Bár DiCaprio már korábban is megmutatta lazább és érzékenyebb oldalát, ez az alakítás mégis kiemelkedő – leginkább azért, mert Brad Pittel alkotott párosuk olyan természetes és szórakoztató, hogy azt egész nap nézni tudnánk.

És végül el is érkeztünk legújabb mozijához, a már általunk is megnézett Paul Thomas Anderson rendezte Egyik csata a másik utánhoz. DiCaprio egy szerencsétlenkedő, mégis elszánt forradalmár bőrébe bújik, amelyben egyik pillanatban vígjátéki, a következőben már súlyos drámai helyzeteket él át. Összességében azonban itt nem temérdek beszólásaival válik humorforrássá, hanem leginkább visszafogott játékával. Egyszerre csal ki könnyeket a szemünkből, izgulunk érte és családjáért, de ugyanakkor képes sokszor megnevettetni is.