Őszintén beszél saját megvakulásáról Judi Dench – videó!
Judi Dench nem próbálja szépíteni a helyzetet. Egy friss videóban nyíltan beszél arról, hogy látása az elmúlt években olyan mértékben romlott, hogy ma már nem látja az emberek arcát, sőt még a padlót sem. Azt is hozzáteszi: ha eljön az a pont, amikor már nem tudja folytatni a munkát, elfogadja majd, de addig nem hajlandó feladni.
A 91 éves brit színésznő megszólalása azért különösen erős, mert nem általánosságban beszél a látásromlásról, hanem egészen konkrét mindennapi tapasztalatokat nevez meg. Nem lát arcokat, nem látja, hová lép, mégsem sajnáltatja magát. Inkább azt hangsúlyozza, hogy amíg képes dolgozni, addig dolgozni is fog – nem hősiességből, hanem mert ez számára az élet természetes része.
Dench évekkel ezelőtt beszélt először arról, hogy egy, a látását érintő, visszafordíthatatlan szembetegséggel él együtt. Korábbi interjúiban elmondta, hogy nem tud olvasni, nem látja a forgatókönyveket, ezért mindig mások olvassák fel neki a szöveget, amelyet aztán hallás után tanul meg.
Mindez azonban nem jelenti a pályája végét: a legendás színésznő nem vonult vissza, és nem tekint magára tragikus sorsú művészként. Továbbra is vállal filmes és színházi munkákat, narrációkat, és a rendezőkkel, alkotótársakkal együtt alakítja ki azokat a munkamódszereket, amelyek lehetővé teszik számára a folytatást.
Pályája önmagában is filmtörténeti jelentőségű. Több mint hat évtizede van jelen a színpadon és a vásznon. Oscar-díjat nyert a Szerelmes Shakespeare című filmben nyújtott alakításáért, és további jelöléseket kapott többek között a Mrs. Brown, a Csokoládé és a Philomena - Határtalan szeretet című produkciókért. A nagyközönség számára különösen emlékezetes volt M szerepében a James Bond-filmekben, de olyan alkotásokból is sokan ismerik, mint a Victoria és Abdul, a Macskák vagy a Belfast.
Díjainak listája szinte felsorolhatatlan: Oscar-, Golden Globe-, BAFTA- és Tony-díjas színésznő, akit II. Erzsébet királynő lovagi rangra emelt. A mostani videóban mégsem ezekről beszél, hanem arról, hogyan változik meg az ember viszonya a munkájához és önmagához, amikor egy alapvető érzékszervét fokozatosan elveszíti.
Dench nem inspirációs beszédet tart, és nem kér együttérzést. Egyszerűen kimondja: vannak dolgok, amelyeket már nem lát, és lehet, hogy egyszer eljön az a pont, amikor nem tudja tovább csinálni. De amíg ez a pillanat nem érkezik el, addig próbálkozni fog.
Olvasd el ezt is!