A koronázástól a modernizációig: hogyan alakul át a brit monarchia Károly uralkodása alatt?

Bő két év telt el azóta, hogy anyja, II. Erzsébet halála után III. Károly került az Egyesült Királyság trónjára – ez idő alatt a britek lassan hozzászokhattak, hogy a himnuszukban a királynő helyett a királyt éltetik. Mielőtt megvizsgálnánk, miben hozott változást Károly megkoronázása, érdemes áttekinteni, milyen feladatokat lát el az ország uralkodója. Annak ellenére, hogy hivatalosan a király az Egyesült Királyság államfője, a hatásköre nagyrészt szimbolikus és ceremoniális, ugyanakkor kiemelten fontos, hogy politikailag semleges maradjon. A szakértők szerint az uralkodót minden nap tájékoztatja a kormány az aktualitásokról, és a miniszterelnök (jelenleg Keir Starmer) heti rendszerességgel meglátogatja a Buckingham-palotában. Ezen felül számos feladatot lát el: feloszlatja a parlamentet a választások előtt, és jóváhagyja a parlament által elfogadott törvényjavaslatokat.

Bár III. Károly hivatalos feladatai, az államfői szerepkör és a parlamenti protokoll nagyrészt a hagyományos keretek között zajlanak, már most jól látszik, hogy stílusa eltér az előző uralkodóétóé. A különbség már a koronázási ceremónián is jól megmutatkozott. Erzsébet idején a monarchia rendkívül népszerű volt, még akkor is, amikor a második világháború utáni gazdaság gyengélkedett. A királynő 1953. június 2-i koronázását sokkal többen nézték végig a helyszínen, és a lakosság jelentős része pozitívan fogadta a királyi családot. Ezzel szemben Károly beiktatása a jelenlegi gazdasági válság idején jóval visszafogottabbnak bizonyult, talán azért is, mert a közvélemény-kutatások szerint a királyi család támogatottsága folyamatosan csökken. A helyszínen kevesebb ember jelent meg, az arisztokrácia tagjai közül sem hívtak meg mindenkit, igaz, cserébe számos vendég képviselte a királyhoz köthető jótékonysági szervezeteket. A ceremónia a király kívánságára nagy hangsúlyt fektetett Nagy-Britannia sokszínűségére: a kardot most először egy nő vitte a király előtt, és a korábban kizárólag anglikán szertartáson most különböző vallási közösségek képviselői is részt vettek.

 – mondta Craig Prescott, a londoni Royal Holloway Egyetem alkotmányjogi szakértője. Károly ügyesen alakította Kamilla megítélését királynéként: csendben eltávolította a „consort” (az uralkodó házastársaként betöltött cím) titulust a palota kommunikációjából, vélhetően azok miatt, akik továbbra is hűséget éreztek első felesége, Diána hercegné iránt.

III. Károly trónra lépése után sokakban felmerült a kérdés, hogyan tudja majd összeegyeztetni uralkodói szerepét azokkal az ügyekkel, amelyekért évtizedek óta szenvedélyesen kiáll – elsősorban a környezetvédelem, a klímaváltozás elleni küzdelem és a jótékonysági tevékenységek terén. II. Erzsébet uralkodása alatt szigorúan ragaszkodott a politikai semlegességhez, olyannyira, hogy soha nem foglalt állást nyilvánosan. Károly viszont korábban többször is kifejtette véleményét közéleti kérdésekben, ezért sokan attól tartottak, hogy királyként is hajlamos lehet túllépni a hagyományos kereteken. Ez azért is nagyon fontos különbség, mert a szakértők szerint a monarchia modern kori fennmaradásának egyik alapfeltétele, hogy az uralkodó politikailag semleges maradjon. Hugo Vickers királyi életrajzíró szerint azonban Károly ezt tiszteletben tartva főként a „soft power” eszközeivel él, vagyis a háttérből igyekszik érvényesíteni a befolyását.

– fogalmazott Vickers.

Az elmúlt évek egyik legnépszerűbb kezdeményezése az volt, amikor Károly bejelentette, hogy a birtokán kötött új szélerőmű-szerződésekből származó nyereséget „a szélesebb közjó” számára ajánlja fel. A Washington Post akkoriban megjegyezte, hogy a király valószínűleg jó sajtóvisszhangot szeretett volna elérni a közelgő kormányzati ellenőrzés előtt, amely a királyi pénzügyeket vizsgálja. Emellett a trónra kerülését követően hangoztatta, hogy szeretné csökkenteni a királyi család kiadásait, ami összhangban áll a modernizáció iránti törekvéseivel.

Andrew Morton királyi életrajzíró szerint ilyesmi a királynő idejében elképzelhetetlen lett volna. II. Erzsébet híres volt arról, hogy sem véleményeket, sem érzelmeket nem mutatott nyilvánosan. Nem kritizált, nem panaszkodott, és soha nem engedte, hogy a közvélemény bármilyen személyes rezdülését lássa. Úgy gondolta, hogy a királyi családnak szimbolikus szerepe van, ezért mindenképpen a köznép felett kell állnia, távolságtartónak és elérhetetlennek kell mutatkoznia. Károly ezzel szemben sokkal személyesebb, emberközelibb, és nem rejti véka alá érzéseit: sír az anyja temetésén, ideges lesz, ha kifolyik a tollából a tinta, vagy éppen látványosan unatkozik egy-egy hivatalos eseményen. Szakértők szerint a stílusa a monarchia fennmaradását is erősítheti: a 21. században a hagyományos semlegesség mellett a személyes érzelmek és a közszereplés elfogadása segíthet abban, hogy a monarchia releváns maradjon a modern társadalomban.

Talán apróságnak tűnhet, de III. Károly lazább és modernebb szemléletét az is jelzi, hogy az elmúlt időszakban Katalin hercegné öltözködési stílusa is megváltozott. Egyre gyakrabban jelenik meg modernebb szabású, merészebb színű ruhákban, körmeit pedig élénkebb árnyalatokra festi. Ilyesmi a néhai királynő idején elképzelhetetlen lett volna: II. Erzsébet ugyanis szigorúan előírta, hogy a hercegnék kizárólag visszafogott, hagyományos öltözetben és natúr körömlakkal jelenhetnek meg a nyilvánosság előtt. Emellett fontos tényező az is, hogy a királyi családon belül egyre elmérgesedő viszály húzódik Harry herceg, Meghan Markle, Károly és Vilmos herceg között. Míg a néhai királynő sosem foglalkozott a családon belül felbukkanó konfliktusokkal, Károly maga is érintett fél. Sokak szerint ez nem vet túl jó fényt rá, ahogyan azt is rengetegen kritizálták, hogy az uralkodása alatt a hercegi titulusától megfosztott öccsével, András herceggel mutatkozott (akit 2021-ben Virginia Giuffre szexuális erőszakkal vádolt meg) nyilvánosan. Az utóbbi időben pedig egy közvélemény-kutatás szerint nemcsak a királyi család, hanem személyesen a király népszerűsége is csökkent.

A brit királyi család számára kiemelten fontos szerepet tölt be a Nemzetközösség (Commonwealth), amely 56 országot foglal magában, és az Egyesült Királyság egykori gyarmati birodalmából alakult ki. Bár minden tagállam független, a monarchia az államfői szimbolikus pozíció révén összekötő kapocsként szolgál, és egyben nemzetközi befolyást, diplomáciai láthatóságot biztosít az Egyesült Királyság számára. A királyi család évtizedek óta hangsúlyozza ennek a szövetségnek a fontosságát, hiszen a Nemzetközösség nemcsak történelmi és kulturális kötődéseket, hanem gazdasági és politikai lehetőségeket is kínál, aminek a Brexit óta még nagyobb jelentősége lett.

II. Erzsébet uralkodása alatt a monarchia stabil, egységes kapocsként működött, ám a modernizáció, amelyet Károly sürget, elengedhetetlen a monarchia és a Nemzetközösség fennmaradása szempontjából, ugyanakkor megbonthatja a hosszú ideje fennálló kényes egyensúlyt. Egyes tagállamok, történelmi sérelmeikre és a gyarmati kizsákmányolás emlékére hivatkozva, egyre nyitottabbak a köztársasági államforma felé, és a monarchia hagyományos keretei sokak számára elavultnak tűnnek. 2021-ben például Barbados köztársasággá vált, az elmúlt években pedig egyre több állam – köztük Jamaica és Belize – is fontolgatja a kilépést. Így, bár a további modernizáció Károly számára elkerülhetetlennek tűnik, a változtatások hatásai és a stabilitásra gyakorolt következmények csak évek múltán derülnek majd ki.

(Források: Business Insider, The Washington Post,Time, Telegraph, The New York Times)