A nosztalgiavonat nem vár – kritika a Hogyan tudnék élni nélküled? című filmről

Kevés akkora művész él hazánkban, mint Demjén Ferenc; a Kossuth-díjas zenész ráadásul nemcsak szólóban, de a Bergendy és a V’Moto-Rock frontembereként is számos slágerrel örvendeztetett meg minket.

Valahogy talán pont emiatt nem lepett meg senkit, amikor kiderült: életművéből musical készül.

A Hogyan tudnék élni nélküled? azonban nem egy életrajzi alkotás, hanem Orosz Dénes (Poligamy, Coming Out, Seveled) rendező, valamint Goda Krisztina (Kaméleon; BUÉK; Szabadság, szerelem) és Kormos Anett (A mi kis falunk) forgatókönyvírók fiktív története, amely tökéletesen felhasználja Demjén életművének legismertebb és legikonikusabb dalait.

A történet

Varga-Járó Sára

Szerelme halála után Lili (Varga-Járó Sára) magányosan tölti napjait, mígnem szülei lakásában rábukkan testvéreivel édesanyjuk naplójára és egy tengernyi szerelmeslevélre. Ahogy beleolvasnak ezekbe, megelevenedik előttük a múlt, egész pontosan az 94’-es nyár, amikor anyjuk, Eszter (Törőcsik Franciska) a Balatonon üdül két barátnőjével (Márkus Luca, Kovács Harmat).

Bár Esztert otthon már várja az apja által kinézett Márton (Brasch Bence), a magyar tenger partján a három lány viszonylag hamar összeakad három fiúval, akik – ahogy később kiderül – a környéken koncertező és egyre népszerűbb Kuplung rockzenekar tagjai.

Ezt is olvasd el! 5 kihagyhatatlan magyar film az elmúlt évekből

Geri (Ember Márk) és barátai (Marics Peti, Kirády Marcell) laza, vicces karakterükkel, szabados életmódjukkal, ha nem is első, de második találkozásra már teljesen elvarázsolják a lányokat.

A történet azonban nem ennyire egyszerű.

Ez a film meghaladja azt a sokszor látott toposzt, amikor egy nyaralás felforgatja néhány fiatal életét – ez a románc ugyanis a leveleket olvasó Lili életfelfogását is jelentősen megváltoztatja. Eszter szembeszegül ugyanis szüleivel, hiszen apja már kinézte neki a tökéletes társát, így hallani sem akar arról, hogy lánya más mellett döntene. Lili három évtizeddel később azonban épp anyja példáján keresztül kapja meg a lehetőséget, hogy változtasson zárkózott életfelfogásán és felolvassza jégszívét.

Ezek a generációk közötti feszültségek pedig új szintre emelik a filmet.

Mindez egyúttal lehetővé teszi, hogy ne csak a zenei betéteket élvezzük a moziteremben ülve, hanem akár a vetítés után hazafelé családunkkal, párunkkal, barátunkkal mi is elbeszélgessünk az ész és a szív küzdelméről, az érzelmek által átitatott döntések nehézségeiről.

Ha már szó esett a Demjén-dallamok adaptációjáról, azt szintén kijelenthetjük, hogy bár néhol kissé sterilnek érződnek az énekek, a musicalbetétek remekül működnek, a szigligeti művház és strand milliője pedig kifejezetten hangulatos környezetet teremt a táncolós-éneklős performanszokhoz. Az Ember és Marics által énekelt dalok hozzák a rocksztár-életérzést, míg Törőcsik a meghittebb, lassabb slágereket viszi el a hátán. A színészekre tehát nem lehet panasz: a nyugati karrier felé kacsintgató, csibész zenekari tagok és a két szerelmes közötti kémia is kellőképpen átjön a vásznon.

Ez is érdekelhet! Öt magyar történelmi film, amit senkinek nem szabadna kihagynia

Továbbá a „zenés vígjáték” műfaji megnevezés egyik eleme se rémisszen el senkit.

A dalokból éppen megfelelő mennyiségben kapunk: ha felcsendül egy-egy dallam, az is természetesen halad a cselekményekkel, nem érződik erőltetettnek. Személy szerint biztos vagyok benne, hogy a Szeress úgy, ahogy én vagy a Darabokra törted a szívem pontosan azok a zenék, amelyek több száz balatoni románc fellángolását és lezárását jelenthették anno egy-egy porosabb diszkóban vagy elhagyatott mólón egy nyári estén.

Ami pedig a humort illeti: az életszerű dialógusokkal, kedves helyzetkomikumokkal a nézők gyorsan a felhőtlen balatoni forgatagban találják magukat.

A színes-szagos retrókörnyezet és a mélabúsabb mában játszódó budapesti jelenetek képi világa nem kiemelkedő, de kellően alátámasztja azt a hangulatot, amelyet a készítők el akartak érni: a múlt iránti vágyakozást, és szomorkás, de reményteli jelent.

A Balaton évtizedek óta remek táptalajt nyújt a hazai filmművészet romantikus vígjátékainak. Elég csak az elmúlt évekből az Egynyári kaland című sorozatra, az Együtt kezdtük vagy a Nyugati nyaralás című mozikra gondolni. Ennek a sornak folytatásaként is tekinthetünk a Hogyan tudnék élni nélküled?-re, amelyre mind szerelmi története, mind nosztalgiafaktora miatt remek karácsonyi családi moziként is tekinthetünk.

A filmet december 12-től vetítik a hazai mozik.

Hogyan tudnék élni nélküled?, játékidő: 105 perc, értékelés: 10/7