A csók, amit mindenki félreért: Klimt legismertebb festményének sötét története
Gustav Klimt A csók című festménye annyira beépült a populáris kultúrába, hogy ma már nehéz valódi műalkotásként tekinteni rá. Posztereken, bögréken, kulcstartókon él tovább, és közben szinte teljesen levált arról a történeti és érzelmi közegről, amelyben született. Pedig, ha alaposabban szemügyre vesszük, a sokak által romantikusnak tartott kép jóval nyugtalanítóbb, mint amilyennek elsőre tűnik.
A Belvedere Múzeumban őrzött festmény legtöbb elemzése szerint a csókjelenet korántsem egyértelmű szerelmi pillanat. A két aranyba burkolt alak közül a férfi arca rejtve marad, miközben szorosan átkarolja a nő nyakát és megcsókolja az arcát. A nő szeme csukva, arckifejezése üres, letérdel, lába pedig mintha egy szakadék szélén lógna. Nem világos, gyönyört él-e át, vagy épp kiszolgáltatott helyzetben van.
A festményen a nemek vizuálisan is elkülönülnek: a férfi testét szögletes, kemény formák díszítik, a nőét lágy, kanyargó motívumok. A kompozíció sokak szerint a hatalom és az alárendeltség dinamikáját mutatja meg finom eszközökkel. Egyes értelmezések mitológiai párhuzamokat látnak benne – például Ariadné és Dionüszosz történetét –, mások viszont Klimt saját kapcsolatát vélik felfedezni benne múzsájával, Emilie Flögével. Bár Klimt számos nővel folytatott viszonyt, Flöge különleges helyet foglalt el az életében: sosem házasodtak össze, turbulens kapcsolatuk jellege pedig máig vita tárgya.
A csók Klimt arany-korszakának központi műve, ám a festő nem mindig ezen a stilizált formanyelven alkotott. A 19. század végi Bécs fényűző, de társadalmilag feszültségekkel teli világában indult, majd a bécsi szecesszió vezéralakjaként szakított az akadémikus művészettel. Műveiben egyre hangsúlyosabbá vált az erotika, a vágy és a sötétebb emberi ösztönök ábrázolása.
Olvasd el ezt is!