Minden idők egyik legrosszabb filmje örökre átformálta Hollywoodot

Hollywoodban a 20. század második felétől bevett gyakorlat volt, hogy ha egy rendező annyira elégedetlen lett a végső változattal, hogy nem akarta a nevét adni hozzá, akkor az Alan Smithee álnév mögé bújhatott. Ezt a lehetőséget az amerikai rendezők céhe biztosította, és évtizedeken át afféle vészfékként működött a szakmában. A Burn Hollywood Burn című film pedig éppen erre a jelenségre építette fel a történetét: egy rendezőről szól, aki le akarja vetetni a nevét egy borzalmas filmről, ám pechjére a valódi neve is Alan Smithee.

A helyzet azonban egészen abszurd fordulatot vett. A valóság ugyanis elkezdte utánozni a filmet: a Burn Hollywood Burn annyira rosszul sült el, hogy az eredeti rendező, Arthur Hiller végül valóban kérte, hogy a neve ne szerepeljen a stáblistán, és ő maga is az Alan Smithee álnevet használta.

A mozi pénzügyileg is totális bukás lett. A jegybevétel nem érte el a 60 ezer dollárt, ami egy hollywoodi produkció esetében értelmezhetetlenül alacsony szám. A kritikai fogadtatás sem volt kíméletesebb: a film egyhangú elutasításban részesült, és gyorsan hírhedtté vált azok körében, akik vonzódnak a rossz filmekhez.

A kudarc nem maradt következmények nélkül. A film körüli botrány után a rendezői céh úgy döntött, hogy megszünteti az Alan Smithee név hivatalos használatát, mivel az álnév túl ismertté és nevetségessé vált, elveszítve eredeti funkcióját. Ez volt az utolsó alkalom, hogy a legendás fedőnév megjelent egy film stáblistáján. A film főszerepét Eric Idle alakította, aki később maga sem titkolta csalódottságát: interjúkban kifejezetten borzalmasnak nevezte a filmet, és tréfásan megjegyezte, hogy sajnálja, amiért nem kapott Arany Málna-jelölést az alakításáért. Vigaszt jelenthetett számára, hogy maga a film végül 5 Arany Málnát is begyűjtött, köztük a legrosszabb film és a legrosszabb forgatókönyv díját is.