Billy Bob Thornton 70: a legendás színész legemlékezetesebb alakításai

Az alacsony költségvetésű, eredetileg videókazettás forgalmazásra szánt film egy brutális gyilkosságsorozatot felgöngyölítő kisvárosi seriff (Bill Paxton) és három bűnöző – köztük Thornton karaktere, Ray Malcolm – történetét mutatja be. Ray egy hidegvérű és félelmetes drogdíler, akinek a legváratlanabb pillanatokban vannak dühkitörései, mégis van benne valami, ami szimpátiát ébreszt a nézőben. Thornton a zseniális alakítás mellett társíróként is részt vett a projektben, amivel megalapozta későbbi karrierjét.

A Pengeélen minden szempontból Thornton főműve: ő írta, rendezte, és ő a főszereplője is. A történet középpontjában Karl Childers, egy értelmileg sérült férfi áll, aki gyermekként megölte édesanyját és annak szeretőjét, emiatt pedig évtizedeket töltött egy pszichiátriai intézetben. Szabadulása után egy kisfiúval köt barátságot, akit egy erőszakos férfi terrorizál – és Karl úgy dönt, megvédi őt, ahogy egykor saját anyját nem tudta.

A meditatív hangvételű film rendkívüli empátiával mutatja be Karl világát. Thornton teljesen átszellemül: hangja, testtartása és tekintete mind-mind szinte felismerhetetlen. Bár az alakításáért is Oscarra jelölték a legjobb férfi főszereplő kategóriájában, máig egyetlen aranyszobrocskáját végül a film forgatókönyvért kapta meg.

Sam Raimi kevésbé ismert, ám kivételesen érett filmjében Thornton az Egy rossz lépés után ismét Bill Paxtonnal dolgozott együtt. A történet egy havas amerikai kisvárosban játszódik, ahol egy testvérpár egy barátjukkal közösen véletlenül rábukkan egy lezuhant repülőre, benne egy táska pénzzel. A három férfi titkolni próbálja a zsákmányt, ami minden igyekezetük ellenére is felforgatja az életüket, a tragédia pedig elkerülhetetlen.

Thornton Jacob szerepében egy egyszerű, kissé lassú felfogású, de mélyen érzelmes férfit alakít, aki testvére árnyékában él, és életében először kap esélyt a változásra. A színészi játék finom, mégis elemi erejű: Jacob fájdalmasan emberi, kiszolgáltatott és tragikus figura. Thorntont ezért a szerepért is Oscarra jelölték – sokak szerint messze a legjobb alakításáról van szó.

Thornton a kétezres évek elején a Bruce Willis–Cate Blanchett páros oldalán egy könnyedebb bűnügyi vígjátékban bizonyította be, hogy a drámai mélységek mellett a komikus karakterábrázolás sem áll távol tőle. A filmben egy Terry nevű, rendmániás, hipochonder szökevényt alakít, aki barátjával, a karizmatikus Joe-val (Willis) együtt különös bankrablási módszert talál ki: esténként elrabolják a bankigazgatót, majd másnap reggel vele együtt nyitják ki a pénzintézetet.

A film ereje nem az akcióban, sokkal inkább a karakterek viszonyaiban rejlik – a Blanchett által megformált, kissé instabil, boldogtalan háziasszonyba mindkét férfi beleszeret, Thornton pedig tökéletesen hozza a szorongásokkal teli bankrablót. Nem véletlen, hogy az alakítást Golden Globe-jelöléssel is jutalmazták.

Noah Hawley merészet húzott, amikor bevállalta a Coen-fivérek kultfilmjének sorozatváltozatát, aminek az első évada mára egyértelműen klasszikussá vált. Ez nem kis részben Thornton elképesztő alakításának köszönhető: karaktere, Lorne Malvo egy titokzatos, démoni bérgyilkos, aki pillanatok alatt romlásba dönti maga körül a kisvárost, ahol felbukkan. A színész visszafogott játéka talán ebben a szerepben érvényesül a legjobban: valószínűleg pályája legijesztőbb és legkarizmatikusabb alakításáról van szó.