Mégis miért beszél ma „mindenki” félig angolul?

Habár laikusként azt gondolhatnánk, hogy a külföldi nyelvek anyanyelvi szintű beágyazódása a modern kor velejárója, valójában nagyjából azóta léteznek úgynevezett közvetítőnyelvek, azaz lingua francák, amióta a Földközi-tenger környékén kereskednek egymással az emberek. Sokan úgy tartják, hogy Európában először a keresztes hadjáratok (11-13. század) idején jelentek meg, de ténylegesen csak a korabeli gazdaságot uraló Velencei, illetve Genovai Köztársaság (13. század) alatt terjedtek el. Mint maga az elnevezés is sejteti, először a „frankok nyelve” töltötte be ezt a szerepet, amely egyaránt használt olasz, francia, görög és arab eredetű szavakat is. Az elnevezés egyes kutatók szerint a középkori latint takarta, mások azonban úgy vélik, hogy a „franca"-jelzőt a közel-keletiek használták az európaiakra.

Egy lingua franca kialakulása tehát főleg a kereskedőknek és a diplomatáknak jön jól, hiszen az üzletelésnél (biznisznél) előnyös, ha van egy olyan közvetítőnyelv, ami viszonylag egyszerű, könnyen érthető és elsajátítható.

Ha már a kezdetek: A majmoknak ebből a gesztusából fejlődhetett ki az emberi nyelv

Európát nézve közvetítőnyelv volt például a görög, az olasz, később, a modernebb korban pedig a francia, és Magyarországon a német is. Ezt váltotta fel a 20. század második felében az angol, ami némi túlzással minden eddigi lingua francánál jobban beivódott a köznyelvbe. Olyannyira, hogy egyes becslések szerint ma négyszer többen vannak azok, akik nem anyanyelviként beszélik az angolt, és az angol nyelvű kommunikáció legnagyobb részben olyan beszélők között folyik, akiknek nem is az angol az első nyelve – különösen igaz ez azokra, akik gazdasági céllal tanulják meg a nyelvet.

Magyarország hogyan áll a nyelvkölcsönzéssel?

Cukor (zucker), cigaretta (zigarette), stréber (streber), copf (zopf) – a németből rengeteg más között ilyen, sok esetben gazdasághoz köthető jövevényszavaink vannak, ám mivel ezek már jóval korábban ágyazódtak be a magyarba, ezért nem annyira feltűnőek, mint amikor az interneten – netalántán a való életben – folyamatosan olyan kifejezésekkel találkozunk, mint a fake, gaslighting, fancy, chill, random, cringe vagy basic.

Az tehát egyáltalán nem újkeletű, hogy külföldről kölcsönzünk bizonyos szavakat. Kiszely Zsófia a Magyar Nyelvtudományi Tanszéknek készített áttekintőjéből az látszik, hogy míg a 18-19. században az angol szavak főleg a politikai (parlament, konzervatív, bojkott, stb.) és a hétköznapi élethez kapcsolódó (sznob, konnektor, dzsessz, vegetáriánus, fair play, stb.) kifejezések jelentek meg, addig a 20. századra a szórakozás (sztár, hobbi, producer, fesztivál, stb.) és a technológia (kompjúter, szoftver, kód, stb.) területéről érkezett a legtöbb angol eredetű szó.

Mindenről a jenkik tehetnek 

Világszinten az angol lingua francává válásához nagyban hozzájárult a britek gyarmatosítása és a „bevándorlókból felépült” Egyesült Államok megalakulása, majd gazdasági és kulturális nagyhatalommá válása.

Itt csak egy nyelvnek van helye, és ez az angol nyelv, mert azt akarjuk, hogy ebből az olvasztótégelyből végső soron amerikai nemzetiségű emberek kerüljenek ki

– mondta Theodore Roosevelt volt elnök 1919-es beszédében.

Innentől kezdődött csak meg igazán Amerika szerepe a „Hunglish-hez” (Hungarian + English, azaz magyar és angol) hasonló furcsa „keveréknyelvezetek” kialakulásában. Az egyik és talán legfontosabb mérföldköve ennek az internet megjelenése, aminek köszönhetően kinyílt a világ, így társadalmi, turisztikai, gazdasági és politikai szempontból szükség is volt egy lingua francára. A tempót pedig javarészt az Egyesült Államok diktálta, hiszen az internet maga is itt született meg.

Az 1960-as években, a hidegháború alatt, az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma ugyanis egy olyan decentralizált kommunikációs hálózatot szeretett volna kialakítani, ami egy nukleáris támadást is túlél. Így született meg négy egyetemnek köszönhetően az internet elődjének számító ARPANET.

Mivel emiatt ráadásul Amerika lett az informatikai innovációk fellegvára, ezért nem is csoda, hogy a legtöbb nagy fejlesztő, gyártó, kutatóintézmény és más vállalat (Google, Facebook, Apple, Microsoft és maga a Szilícium-völgy) angol nyelvű. Tehát ha a munkavállalók érvényesülni akartak, akkor a munkaerőpiac változásaival párhuzamosan el kellett sajátítaniuk a nyelvet, ezzel gyakorlatilag az angol vált a tudás nyelvévé is.

Nem álltak meg a gazdaságnál

Ebben az esetben a technológia szorosan kapcsolódik a kultúrához, hiszen az internet révén a film- és zeneipar szereplői sokkal könnyebben tudták termékeiket eljuttatni a globális piacra, de a miniszoknya megjelenését követően a divatipar is egyre többször fordult Amerika felé: megjelentek az olyan cégek, mint például az Amazon, és a Black Friday is egy nemzetközileg ismert fogalommá vált.

Magyarországon például a nyolcvanas években még angol nyelven kezdődött meg az MTV Európa sugárzása, 1993-ban pedig jött is a legelső gyerekcsatorna, a Cartoon Network, ami eleinte még szintén angol nyelvű műsorokat közvetített. Itthon ráadásul ekkortájt következett be a rendszerváltás is, aminek hatására egyre nagyobb figyelem összpontosult az angol nyelv és így az amerikai produkciók köré is – 1997-re például az amerikai Vészhelyzet (ER) lett az egyik legnézettebb adás

Mi történt Magyarországgal mindeközben? 

Hogy a hetvenes évek elején a szülők többsége nem nagyon tudta elgondolni, miért is volna jó angolul tanulni, az nem olyan nagy csoda. Akkoriban az angol nyelv tanulásában talán csak a brit teaivási szokásokért, meg az angol királyi családért párás szemmel rajongó klasszikus értelmiség, vagy rajtuk kívül még a kissé felvilágosultabb, a hatvanas évek amerikai rockandrolljáért lelkesedő haladó értelmiség láthatott fantáziát

– jegyezte megAlexovics Ingrid a 11. Miskolci Taní-tani Konferencián 2018-ban.

A rendszerváltás és az angol nyelv hazai elterjedése kapcsán a korosztályokra is érdemes kitérni, ehhez viszont vissza kell egy kicsit menni Magyarország történelmében. Az első világháború előtt jellemzően még csak a német és a latin számítottak kötelező nyelveknek, a franciát, az angolt vagy az olaszt csak rendkívüli tárgyként lehetett felvenni. A tényleges választás lehetősége viszont csak néhány évtizeddel később érkezett el. A második világháborút követően ugyanis megszűnt a német nyelv kiváltságos helyzete, 1946-tól így már négy választható nyelv (német, angol, francia, orosz) szerepelt a tantervben. Azonban 1949-ben az orosz javára száműzték a „nyugati nyelveket”, az igazi nyelvfókuszú oktatás így végül csak a korai hatvanas évek reformjait követően jelent meg itthon.

A nyolcvanas évek elejére az angolnyelv-tanulás iránti igény robbanásszerű növekedésnek indult, amit a közoktatás nem volt képes kielégíteni. Ugyanakkor egyre-másra engedélyezték a kisvállalkozások, köztük a magánnyelviskolák létrehozását, ahová özönlöttek az angolul tanulni vágyók; sok helyütt gyermektanfolyamokat is indítottak

– magyarázta Medgyes Péter a Gyermeknevelés Tudományos Folyóirat 2023-as lapszámában.

A rendszerváltás első évtizede viszont elképesztő mértékű fejlődést hozott magával, és az angol hamar maga mögé utasította az oroszt és a németet is. Ekkor volt fiatal, vagy éppen ezidő táján született az a milleniál generáció amelyiket – később ugyan, de – először jellemezte tömegesen a Hunglish használata. Egy nagyobb ugrással őket követte a Z-generáció, amelynek tagjai számára a fent említett internet megjelenése, illetve a technológia fejlődése miatt már többé-kevésbé adott volt, hogy az angolt válassza első idegen nyelvként.

Mindezt figyelembe véve tehát egyáltalán nem furcsa, hogy az oktatás és a technológia fejlődése miatt az angol idővel beépült a mindennapokba, és az sem, hogy 2023 októberére a magyar huszonévesek több mint fele nyilatkozott úgy, hogy beszél angolul. Nem is beszélve az alfa generációról, akiket olykor nemhogy nagyszüleik, de szüleik sem értenek teljesen meg – legalábbis erre is lehet következtetni azokból a Youtube-videókból, amelyeknek olyasmi címeket adnak, mint például a „Mit mond a gyeremeked? | Alfa generáció szleng szótár”.

És akkor minderre rátettek egy lapáttal a modern szolgáltatók

Visszatérve a médiához. Az angol nyelvű film- és zeneipar terjeszkedését talán nem is kell túlmagyarázni, hiszen mindenki érzékeli a mindennapokban. Gondoljunk csak Hollywoodra, a havi több mint 2 milliárd regisztrált (és aktív) felhasználóval rendelkező Youtube-ra, vagy a Netflixre, amit a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság adatai szerint csak 2024 első felében heti 1,07 millió magyar néző használt. Visszagondolva a generációs különbségekre, érdekes részlet, hogy a 30 és 39 év közötti személyekkel rendelkező háztartásoknak 54 százaléka volt streaming-előfizető, míg a 60 feletti háztartásoknak csupán 19 százaléka. Összességében azonban a háztartások 44 százaléka használ valamilyen streamingszolgáltatást.

Lényeges az is, hogy a Netflixen ugyan egyre több nem angol nyelvű filmet lehet látni, de általánosságban a legtöbb produkcióhoz maximum magyar felirat dukál, szinkronhang már nem – a becslések szerint az Egyesült Államokban például az elérhető tartalmak 55 százaléka angol nyelvű, és bár magyarországi statisztikák nem állnak rendelkezésre, ez arra engedhet következtetni, hogy itthon is hasonló az arányszám.

Ha Magyarország és a Netflix kapcsolatáról beszélünk: 5+1 kiváló magyar film az elmúlt évekből, amit a Netflixen is elérsz

Ha pedig valamit sokszor és gyakran hallgatunk, akkor akarva-akaratlanul ránk ragadnak bizonyos szavak, kifejezések. Nem véletlenül vizsgálta több kutatás is, hogy milyen és mekkora hatása van az angol nyelvű filmeknek és a sorozatoknak a nyelvtanulásra: egy 2023-as kutatásból például egyértelműen arra a következtetésre jutottak, hogy ezek mind a szókincsre, mind a nyelvi folyékonyság és a kiejtés területére pozitívan hatottak.

Ebben egy másik érdekességre is rámutattak: a résztvevők 59,5 százaléka szerint a filmek és a sorozatok remek lehetőséget biztosítanak a szlengnyelv elsajátítására. Ennek használata elengedhetetlen ahhoz a természetes, hétköznapi kommunikációhoz, ami ma a nagymértékű fogyasztás miatt a közösségi médiában és a való életben is gyakran visszaköszön.

Tehát ha valamit okolni szeretnénk a „félmagyar” Hunglish beszédért, akkor a technológiát, az internetet, illetve a zene- és filmipart hibáztathatjuk. Fontos azonban megjegyezni, hogy az angol jövevényszavak átvétele nem kizárólag Magyarországon figyelhető meg: a franciában, a németben és más európai nyelvekben is ugyanez a folyamat zajlik. Jakab SzilviaAnglicizmusok a mai magyar szlengben című dolgozatában kifejti, hogy a magyarba bekerült jövevényelemeknek a szókészlet egészéhez viszonyított aránya még mindig csekély, így nem jelent veszélyt a nyelv önálló struktúrájára.

De vajon mi történik majd a jövőben? Terjeszkedik még az angol, vagy egy másik nyelv fog a helyébe lépni? És hogyan fogunk beszélni akkor és amennyiben, ha már csak olyan generációk vesznek minket körül, akik tudnak angolul? Ez egy új nyelv kialakulásához vezethet, vagy a Hunglish lesz az új magyar?

Abszolút fair, ha néha úgy érezzük, hogy a világban minden szupergyorsan alakul, de ezekre a válaszokra egyelőre még várnunk kell egy kicsit.

A cikkhez felhasznált források, szakirodalom:

• Kontráné Hegybíró Edit – Csizér Kata: Az angol mint lingua franca a szaknyelvet tanuló egyetemisták gondolkodásában (2011)
• Alexovics Ingrid: English as a Lingua Franca (2018)
• Jakab Szilvia: Anglicizmusok a mai magyar szlengben
• Medgyes Péter: Az általános iskolai angoltanítás 150 éve: tények és emlékek (2023)
• Yasamiyan Alolaywi: Learning English from Moveis: An Exploratory Study (2023)
• Superproof, SZTE