6 korszakalkotó mozi Hollywoodból, ami sosem nyert Oscar-díjat

Alfred Hitchcock filmje alapjaiban változtatta meg azt, ahogy ma már a thriller- és horrorfilmekről gondolkodunk. A váratlan narratív fordulat, a főszereplő idő előtti távozása és a zuhanyjelenet máig idézett montázsa olyan eszközöket honosított meg, amelyek később egész műfajokat inspiráltak. A film zenei világa, Bernard Herrmann ikonikus vonós témájával, szintén meghatározóvá vált. Mindez az Oscaron mindössze jelölésekig jutott, díjat nem nyert. A korabeli Akadémia egyszerre tartotta radikálisnak és komolytalannak Hitchcock legismertebb művét, amelyet ma már a filmtörténet egyik alappilléreként kezelünk.

Sergio Leone monumentális westernje alapjaiban formálta át azt, amit a műfajról előtte gondoltak Hollywoodban. A lassú, feszültségre építő ritmus, a mitikussá emelt figurák és Ennio Morricone operai erejű zenéje gyakorlatilag új filmes nyelvet teremtett. Ennek ellenére a bemutatásakor megosztó fogadtatásban részesült, az Akadémia pedig teljesen figyelmen kívül hagyta, egyetlen Oscar-jelölést sem kapott. Az utókor azonban egyértelműen Leone mesterműveként tartja számon, amely lezárta a klasszikus western időszakát és új irányt is mutatott számára.

Stanley Kubrick adaptációja Stephen King regényéből mára a pszichológiai horror megkerülhetetlen darabja lett, bemutatásakor azonban kifejezetten hűvös fogadtatásban részesült. Jack Nicholson alakítása, a film nyomasztó térhasználata és lassú, hipnotikus tempója nem illett bele a korszak ízlésébe. Az Akadémia a díjazásig el sem jutott, a mozi ugyanis még csak jelölést sem kapott. Az utókor viszont egyértelműen igazolta Kubrickot: A ragyogás mára iskolapéldája lett annak, hogyan lehet a horror eszközeivel mélyen emberi, pszichológiai történetet mesélni. Ráadásul mindezt úgy, hogy a történet eredeti szerzője, King kifejezetten utálta a filmet.

Ridley Scott sci-fije bemutatásakor pénzügyileg és kritikailag is bizonytalan fogadtatásban részesült. A film sötét tónusa, filozofikus kérdésfelvetései és lassú tempója messze álltak az akkori sci-fi blockbusterek világától. Az Oscaron ugyan technikai kategóriákban jelölték, de díjat itt sem nyert. Később azonban a cyberpunk vizuális alapművévé vált, és generációk számára határozta meg, hogyan lehet egy akciótörténet egyszerre látványos és gondolatilag komplex.

Joel és Ethan Coen filmje bemutatásakor korántsem számított sikernek: a kritikusok nem értékelték a szokatlan filmes narratívát és így a díjeső is elmaradt. A laza szerkezetű, abszurd humorú történet és Jeff Bridges ikonikus figurája akkoriban nehezen volt kategorizálható. Az Akadémia teljesen figyelmen kívül hagyta, az évek során viszont valódi kultfilmmé nőtte ki magát, saját rajongói közösséggel és visszatérő filmes hivatkozásokkal.

David Fincher filmje megosztó fogadtatásban részesült, főként erőszakos hangvétele és a fogyasztói társadalmat bíráló üzenete miatt. Brad Pitt és Edward Norton kettőse, valamint a film radikális narratív csavarjai azonban az ezredforduló egyik legfontosabb kulturális lenyomatává tették. Oscar-díjat ez az alkotás sem nyert, de hatása a kortárs filmre és popkultúrára vitathatatlan.