7 film 2025-ből, amit mindenkinek látnia kell, mielőtt véget ér az év
2025-ben szerencsére egész sok olyan film született, ami mellett egyszerűen nem lehet szó nélkül elmenni – év végi listánkon politikai thriller, műfaji határokat feszegető horror és megindító családi dráma is helyet kapott. Ha csak néhány filmnézős estére van már időd az év utolsó napjáig, akkor érdemes az alábbi 7 alkotás közül választanod.
Kleber Mendonça Filho politikai thrillerének lebegő, hipnotikus ritmusa már az első percekben beszippant: a történet 1977-ben, a brazil katonai diktatúra legsötétebb időszakában indul, ahol Armando (a pályája egyik legjobb alakítását nyújtó Wagner Moura) egy korrupciós ügybe keveredve menekülni kényszerül. Recife poros utcái, a baloldali ellenállók rejtett menedékházai és a rendező saját emlékeiből táplálkozó nosztalgikus rétegek együtt adják a film különös, egyszerre melankolikus és fojtó hangulatát. A titkosügynök lenyűgöző színvilággal, feszült dramaturgiával és mélyen emberi rétegekkel mesél arról, hogyan próbál egy apa kijutni az erőszak gépezetéből, miközben múltja minden lépésnél ott liheg a nyakában.
Josh Safdie új filmjében a pimasz, hibáival együtt is szerethető Marty Mauserként Timothée Chalamet új szintre emeli karrierjét: a legendás asztalitenisz-játékos abban bízik, hogy zsenialitása lehet a kiút a hétköznapok szürkeségéből. A film pörgős, epizodikus szerkezete Marty őrült kalandjait követi úgy, hogy közben egy pillanatra sem engedi el a nézőt. Jack Fisk korhű látványvilága és az A-listás mellékszereplőgárda (köztük Gwyneth Paltrow és Tyler, The Creator) megkoronázza Safdie eddigi legérettebb és egyben legszórakoztatóbb munkáját.
Joachim Trier visszafogott, gyönyörűen komponált családi drámája egészen újat mutat a generációkon átívelő traumák és a megbocsátás kérdéseinek ábrázolásában. A középpontban Gustav (Stellan Skarsgård talán karrierje legfinomabb játékával), az idős filmrendező áll, aki új alkotása kedvéért próbálja meg helyreállítani kapcsolatát két lányával. A Nora (Renate Reinsve) és Agnes (Inga Ibsdotter Lilleaas) közti dinamika egyszerre törékeny és éles, Trier pedig páratlan érzékenységgel mutatja be, hogyan szivárognak be a múlt sérelmei a jelen minden rezdülésébe. A film nagyrészt kamaradráma, ám érzelmi intenzitása, humora és bölcsessége olyan mélységet ad neki, amely manapság egészen ritka.
Ryan Coogler első teljesen eredeti filmje hatalmas meglepetés: egyszerre történelmi dráma, vámpírhorror és a blues misztikus erejét megidéző felnövéstörténet. Michael B. Jordan kettős szerepben tér vissza egy ikerpár két tagjaként, akik 1932-ben egy nagyobb pénzösszeggel és még nagyobb álmokkal térnek haza Mississippi államba, hogy szórakozóhelyet nyissanak – a zenével együtt azonban megjelennek a sötét erők is. Coogler vizuális világa gazdag és vibráló, a társadalmi allegória pedig ütős és aktuális.
Clint Bentley Denis Johnson rövid, költői novelláját formálja nagyívű, mégis intim filmélménnyé. Joel Edgerton megrendítő visszafogottsággal alakítja a századforduló Amerikájában alkalmi munkákból élő férfit, aki hol erdőirtásokban, hol vasúti építkezéseken dolgozik, miközben lassan szétesik családi élete. A film melankolikus ritmusa, a természeti képek líraisága és a szereplők néma szenvedése együtt idézi meg a korai amerikai próza világát. Bentley úgy nyúl a csendhez és az idő múlásához, hogy közben minden képkockát mély érzelmi töltet jár át.
Guillermo del Toro régóta várt, személyes főműve a horrorirodalom egyik legfontosabb klasszikusának érzékeny és modern újragondolása. A rendező nem a rémületet, hanem a tragédiát és a magányt helyezi középpontba. Oscar Isaac elementáris erővel kelti életre a tudós megszállottságát, míg Mia Goth mélységesen emberi alakítást nyújt. A középpontban azonban Jacob Elordi teremtménye áll, aki törékeny és szívszorítóan emberi. Del Toro jellegzetesen gazdag látványvilága és érzelmi finomsága az év egyik legkiemelkedőbb alkotásává teszi a Frankensteint.
Az Egyik csata a másik után már előzetesen is 2025-ös egyik legjobban várt alkotásának számított, és Paul Thomas Anderson szatirikus akcióthrillere nem okozott csalódást: közel három órán át nincs megállás, a fordulatos cselekményt és az aktuális társadalmi korképet pedig Leonardo DiCaprio és Sean Penn emlékezetes színészi alakításai teszik egy igazán maradandó filmélménnyé. A történet Bobot (DiCaprio) követi, akinek exforradalmárként hosszú évek után újra szembe kell néznie az államhatalom fenyegetésével, ezúttal azonban már lányát is meg kell mentenie az ellenségtől. Bővebb kritikánk ide kattintva olvasható el.
Olvasd el ezt is!