Az elmúlt hetekben sokan vettünk elő régi fotókat vagy merengtünk el képek nélkül, gondolatok és szavak szintjén a saját emlékeinkben. Ehhez a hangulathoz ajánljuk Kukorelly Endre versét.
Kukorelly Endre: Az én voltam-e aki azon a
Az én voltam-e aki azon
a fényképen álldogál
az Hôtel d'Ètranges nevű
csinos kis párizsi
épület balkonjára tűző napon?
akié ez a lehetetlen
okkersárga ing volt egykor
ilyen farmer és
olyan edzőcipő
ezeket mind én vehettem?
én jártam ott vagy kicsoda
milyen jól-
rosszul múló-átváltozó
darabok belőlem
és ki vitt oda?
ezeket itt én írtam volna vagy valaki más
valaki másról?
valaki másol
maradjunk ennél a megoldásnál
maradjon valami megoldás
ez itt az anyám volna? ez a férje?
egy sápadt kisfiú
ezerkilencszáz-
húsz körül
vajon kinek a fényképe?
lehetséges hogy egyszer ide pakoltam
ide tettem így
keresztbe és épp
ebbe a fiókba?
már elfelejtettem na jól van
nem is tudom ahogy elnézem
a polcokon ezt a csomó
könyvet mind én
olvastam volna el?
fogalmam sincs nem emlékszem
és tényleg én lehettem-e aki
vagy huszonhárom
éve egy C. nevű lány
mellett feküdt
és tette a szépet neki?
vagy ki a csoda mászkált azokkal
a csoda
lányokkal akik olyan
furcsa-sietve hagytak ott amikor
otthagytam őket semmi okkal?
Kukorelly Endre verse a 2018-as Alibi hat hónapra 20. jublieumi kiadásában jelent meg.
