Tavaly egy tanulmány megállapította, hogy a hőmérséklet valószínűleg túl hideg ahhoz, hogy a víz fagyhatatlan maradjon a Mars szóban forgó régiójában. Most egy új tanulmány szerint a folyékony vízként értelmezett radarjel valószínűleg egy másik, a Marson bőségesen megtalálható erőforrás: a vulkanikus kőzet.
A Mars déli pólusán található földalatti folyékony víztartalékok észlelését 2018-ban jelentették be.
A közvetlenül a bolygó felszíne alatt visszaverődő radarjelek a jég alatt 1,4 kilométerrel egy erősen radarreflektív foltot mutattak ki, ami arra engedett következtetni, hogy egy földalatti folyékony vízzel teli medencével lehet dolga a tudósoknak.
A későbbi kutatások további fényes fényvisszaverő foltokat tártak fel, ami földalatti tavak egész hálózatára utalt.
Ez óriási eredmény lenne. A Földön a föld alatti víztestekben olyan mikrobiális életet találhatunk, amely a túlélés érdekében nem a napfényre, hanem kémiai reakciókra támaszkodik. Ha van élet a Marson, akkor hasonló környezetben találhatjuk meg. De a Mars valószínűleg túlságosan hideg ahhoz, hogy ilyen folyékony víztartalékokat találjunk.
Ahhoz, hogy a víz ilyen közel a felszínhez fennmaradjon, nagyon sós környezetre és egy erős, helyben keletkező hőforrásra van szükség, de ez nem felel meg annak, amit erről a régióról tudunk
– mondja Cyril Grima, a Texasi Egyetem Geofizikai Intézetének bolygókutatója.
Ez a kijelentés azonban felvet egy nagyon fontos kérdést: Mik azok a fényes foltok?
Egy későbbi, az adatokat vizsgáló tanulmány szerint a fagyott agyag hasonló visszaverődést produkálhat, mint az Európai Űrügynökség Mars Express szondáján található Mars Advanced Radar for Subsurface and Ionosphere Sounding (MARSIS) műszer által észlelt jel.
Grima és kollégái egy virtuális jégtakarót fektettek a Mars teljes radargömbjére, amely három év MARSIS-adataiból állt össze, és megmutatta, hogyan néz ki a vörös bolygó az 1,4 kilométeres fagyott vízrétegen keresztül.
Ezután a vízként értelmezettekhez hasonló fényvisszaverő foltokat kerestek, és találtak is, elszórtan minden szélességi fokon. Ahol csak tudták, a kutatók ezeket a foltokat a Mars ismert geológiájával vetették össze. A foltok nagyon szépen illeszkedtek a vulkanikus terephez, amelyből arra következtettek, hogy a földalatti marsi tó-teória nem helytálló. Magyarul ez azt jelenti, hogy a marsi föld alatt nem tavak, hanem nagy valószínűséggel vulkanikus kőzetek találhatóak.
Ahogyan a Földön a fagyott agyag is erősen radarreflektív, ugyanúgy a vulkanikus kőzet is az, amely fémekben, például vasban gazdag. Azt pedig tudjuk, hogy a Marson rengeteg vulkanikus kőzet van.
A jövőbeli távérzékelő küldetések képesek lesznek megvizsgálni a szóban forgó a jégsapkát, hogy megpróbálják kideríteni, hogy ez az értelmezés valószínű-e.
De a kutatás új kapukat is megnyithat, hiszen segíthet jobban megérteni a víz történetét a Marson.
Azt hiszem, Grima felfedezésének szépsége abban rejlik, hogy miközben megdönti azt az elképzelést, hogy a bolygó déli pólusa alatt ma folyékony víz lehet, egyúttal nagyon pontos helyeket ad, ahol ősi tavak és folyómedrek bizonyítékait kereshetjük, és ahol tesztelhetjük a Mars éghajlatának évmilliárdok alatt bekövetkezett kiszáradásával kapcsolatos hipotéziseket
– mondja Ian Smith, a kanadai York Egyetem bolygókutatója, aki a fagyott agyag vizsgálatát vezette.
A két tudós most olyan küldetésjavaslatokon fog dolgozni, amelyekben radaralapú távérzékeléssel próbálnak meg vizet találni a Marson, mind a jövőbeli, legénységgel ellátott marsi küldetésekhez kapcsolódóan, mind pedig azért, hogy többet tudjanak meg magáról a bolygóról.
Forrás: Science Alert
