Egy friss kutatás alapján az éghajlat-politika csökkentené a rendkívüli szegénységet a fejlődő országokban, amennyiben a kormányok megadóztatják a kibocsátókat.
A Potsdami Klímahatáskutató Intézet (PIK) kutatói számítógépes modellekkel jósolták meg, hogyan befolyásolhatják a szegénység szintjét a globális felmelegedés korlátozására irányuló különféle beavatkozások.
A szakemberek megállapították, hogy a világban körülbelül 350 millió ember fog mélyszegénységben élni 2030-ra, ez összeegyeztethetetlen az ENSZ azon céljával, hogy az évtized végéig felszámoljuk a mélyszegénységet.
A modell ráadásul, amely ezt kiszámolta, nem tartalmazta a világjárvány okozta gazdasági zavarokat vagy a klímaváltozás káros hatásait.
Ezután hozzáadták a klímaváltozás hatásait is a modellhez. Ha be is tartanánk a párizsi megállapodás 1,5 Celsius-fokos hőmérsékleti célját, a globális felmelegedés további 50 millióval növelheti a rendkívüli szegénységben élők számát.
Ám amikor a nemzeti szén-dioxid-árbevételek méltányos újraelosztását modellezték le, akkor azt találták, hogy ez nem csak a klímaválságon segítene, hanem 2030-ra csökkentené a szegények számát 6 millióval.
Bjoern Soergel, a PIK kutatója és a tanulmány vezető szerzője szerint a kormányok ötvözhetik az emissziós árakat az általuk generált bevételek nemzetközi újraelosztásával. Ez egyfajta éghajlati osztalék lehetne.
A szerzők továbbá azt javasolják, hogy a klímaváltozás finanszírozásának legyen egy nemzetközi rendszere, melyben a magas jövedelmű országok támogatják az alacsony jövedelmű országok átállását.
(Forrás: Science Alert)
