elefánt

A legújabb tanulmányok kimutatták, hogy a mozambiki polgárháború és az orvvadászat évei miképp vezettek ahhoz, hogy az elefántok egyre nagyobb hányada nem növeszt agyarat.


Az 1977 és 1992 közötti konfliktus során mindkét fél harcosai elefántokat mészároltak le elefántcsontért, hogy a háborús buzgolódásokat finanszírozni tudják. A mai Gorongosa Nemzeti Park területén az elefántok 90%-át megölték.

Az emberek szemszínéhez hasonlóan a gének felelősek azért, hogy az elefántok öröklik-e az agyarukat a szüleiktől vagy sem. Bár az agyarmentesség egykor ritka volt az afrikai szavanna elefántoknál, mára egyre gyakoribbá vált, akárcsak egy ritka szemszín elterjedése.

Shutterstock

A nyugtalanság évei megváltoztatták az evolúció pályáját abban a populációban"

– mondta Shane Campbell-Staton evolúcióbiológus, a Princeton Egyetem munkatársa.

A szakértő kollégáival együtt azt próbálta megérteni, hogy az elefántcsont-kereskedelem erős nyomása és hatása hogyan billentette meg a természetes szelekció mérlegét. Eredményeiket pedig csütörtökön tették közzé a Science című folyóiratban

Az agyar hiányát okozó, korábban ritka génváltozat nagyon elterjedt az afrikai elefántok egyes csoportjaiban, miután rengeteg állatot öltek meg az agyaruk miatt. A kutatók azt vizsgálták, miért születnek a mozambiki Gorongosa nemzeti park nőstény elefántjai gyakran agyar nélkül, és azt találták, hogy valóban az elefántcsont utáni tömeges hajsza befolyásolta a génállományt.

Az agyar nélküli elefántokat nem bántották, ezzel valószínűbb lett, hogy az agyartalan állatok szaporodnak, így a hiányt okozó génváltozatot örökítik tovább.

Néhány generációval később még mindig látható a hatás a nemzeti parkban élő, mintegy 700 elefántból álló csoportban. Robert Pringle, a Princeton Egyetem evolúciós biológusa, a tanulmány vezető szerzője szerint ez bizonyítja, mekkora hatása van az emberi beavatkozásnak a természetre.

A kutatócsoport azt gyanította, hogy az agyarhiánynak genetikai oka van, és mivel ritkán fordult elő hímeknél, úgy gondolták, köze van az állat neméhez. Az elemzés az x kromoszóma néhány génjére mutatott rá, amelyek közül az egyik a fognövekedésben játszik szerepet.

A szóban forgó gének közül egynek vagy többnek a mutációja végül megvédte a nőstény elefántokat az orvvadászattól, de a hímekre végzetesnek bizonyult, mivel károsan befolyásolta a méhen belüli fejlődésüket. Az agyar nélküli anyák hím elefántborjainak mintegy fele hordozza ezt a genetikai mutációt, ami azt jelenti, hogy az orvvadászattól erősen sújtott csapatokban jelentős hímhiány alakul ki.


Idővel ez a probléma megoldódik: az 1990-es években a kihalás szélére sodródott populáció két évtizeden át növekedett, és mára több mint háromszorosára nőtt.

Azt várjuk, hogy a tanulmányozott populációban visszaszorul a szindróma előfordulása"

– magyarázta Pringle.


A figyelmetekbe ajánljuk