A késő triász kori karni csapadékos esemény ( angol rövidítése: CPE - a szerk.) során a globális hőmérséklet és páratartalom emelkedett - ami jelentős hatást gyakorolt az állat- és növényvilág fejlődésére, és egybeesett a modern tűlevelűek kialakulásával. A kutatók az észak-kínai Jiyuan-medencében található tó üledékeit és fosszilis növényeket elemezték, és a vulkáni tevékenységet jelentős környezeti változásokkal - köztük a CPE "mega monszun" éghajlatával - párosították, 234 millió és 232 millió évvel ezelőtti minták alapján – írja a Phys.org.
A nemzetközi kutatócsoport - köztük a Birminghami Egyetem szakértői – nemrég a Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) című folyóiratban tette közzé eredményeit, amelyek szerint ebben az időszakban négy különböző vulkáni tevékenységet mutattak ki, amelyeknek legvalószínűbb forrása a Wrangellia Nagy Vulkáni Tartományból származó nagy vulkánkitörések voltak, amelyek maradványai Észak-Amerika nyugati részén maradtak fenn.
A társszerző Jason Hilton, a Birminghami Egyetem Földrajzi, Föld- és Környezettudományi Karának paleobotanikai és paleokörnyezeti professzora így nyilatkozott:
Kétmillió év leforgása alatt a bolygó állat- és növényvilága jelentős változásokon ment keresztül, beleértve a szelektív kihalásokat a tengerek területén és a szárazföldi növény- és állatcsoportok diverzifikálódását. Ezek az események egybeesnek egy figyelemre méltó, intenzív esőzésekkel teli időszakkal, az úgynevezett karni csapadékos eseménnyel. Kutatásunk egy észak-kínai tó részletes adatai alapján azt mutatja, hogy ez az időszak valójában négy különböző eseményre osztható, amelyek mindegyikét erőteljes vulkáni tevékenységek különálló impulzusai indították el, amelyekhez hatalmas szén-dioxid-kibocsátás társult a légkörbe. Ezek a globális hőmérséklet és páratartalom növekedését váltották ki.
A kutatók megállapították, hogy a vulkánkitörések minden egyes fázisa egybeesett a globális szénciklus nagymértékű zavarával, a nedvesebb körülményekre irányuló jelentős éghajlati változásokkal, valamint a tó mélyülésével, az oxigén és az állatvilág megfelelő csökkenésével.
A többek között Közép-Európában, Kelet-Grönlandon, Marokkóban, Észak-Amerikában és Argentínában hasonló időszakból származó geológiai események azt mutatják, hogy a megnövekedett csapadékmennyiség a folyók vagy óceánok helyett inkább tavakká vagy mocsarakká összefolyó vízgyűjtő medencék széles körű kiterjedését eredményezte.
Eredményeink azt mutatják, hogy a nagy vulkánkitörések többszörös, különálló impulzusokban is bekövetkezhetnek, ami bizonyítja, hogy erőteljesen képesek megváltoztatni a globális szénciklust, éghajlati és hidrológiai zavarokat okozni és evolúciós folyamatokat irányítani"
- tette hozzá Dr. Sarah Greene társszerző, a Birminghami Egyetem Földrajz, Föld- és Környezettudományi Karának vezető oktatója.
Dr. Emma Dunne, a szintén a Birminghami Egyetemen dolgozó paleobiológus, aki nem vett részt a tanulmányban, így nyilatkozott:
A vulkáni tevékenység és a környezeti változások e viszonylag hosszú időszaka jelentős következményekkel járt a szárazföldi állatokra nézve. Ebben az időben a dinoszauruszok éppen csak elkezdtek diverzifikálódni, és valószínű, hogy ezen esemény nélkül soha nem érték volna el azt az ökológiai dominanciát, amelyet a következő 150 millió év során láttunk tőlük. A dinoszauruszok mellett a földtörténetnek ez a figyelemre méltó időszaka a modern tűlevelűek csoportjainak kialakulása szempontjából is fontos volt, és nagy hatással volt a szárazföldi ökoszisztémák, valamint az állat- és növényvilág evolúciójára - beleértve a páfrányokat, krokodilokat, teknősöket, rovarokat és az első emlősöket is
