A Nature című tudományos folyóiratban megjelent dolgozatból kiderül az is, hogy az állapot során a szervezet nagyobb arányban pusztítja az űrhajósok vérét, valamint, hogy nem szűnik meg a Földre való visszatérést követően sem. Amennyiben a tudósoknak nem sikerül megoldást találniuk, úgy az „űrvérszegénység” nagyban befolyásolhatja a hosszú távú űrutazásokat – olvasható a Futurism cikkében.
A földönkívüli expedíciókat tervezve, az űrben való élet egészségügyi következményeinek megértése kulcsfontosságúvá válik
– írták a tanulmány szerzői, az Ottawai Egyetem munkatársai, akik azt is hozzátették, hogy az űrhajósok vérszegénységét már az első űrrepülések során megfigyelték, de az állapothoz hozzájáruló mechanizmusok feltáratlanok maradtak.
Az űrvérszegénység az egyik legsürgetőbb probléma, mellyel az asztronauták, valamint a kutatók szemben állnák. A NASA-nak még külön neve is van rá: RIDGE, mely az űrsugárzás, izoláció és bezártság, távolság a Földtől, gravitációs mezők és ellenséges/zárt környezet szavak angol megfelelőjének (Radiation, Isolation and Confinement, Distance from Earth, Gravity fields, and Hostile/Closed Environments) kezdőbetűiből áll.
Az űrben az alacsonyabb gravitáció a csontsűrűség csökkenését is okozza, a szerzők úgy gondolják, ez összefügghet az űrbeli vérszegénységgel is.
A tanulmány szerint a hemolízis – vagyis a vörösvértestek lebomlása vagy megsemmisülése, amelynek során a bennük lévő oxigénszállító hemoglobin felszabadul – a test négy részén történik: a csontvelőben, az erekben, a májban vagy a lépben. Guy Trudel az Ottawai Egyetem kutatója, a tanulmány egyik szerzője úgy véli, hogy valószínűleg a csontvelő vagy a lép a problémás terület.
