Egy új tanulmány szerint 75 millió évvel ezelőtt – amikor még dinoszauruszok járták a Földet –, hatalmas erdőtüzek tomboltak az Antarktiszon.
A késő kréta korban (100 millió és 66 millió évvel ezelőtt), a Föld egyik legmelegebb időszakában az Antarktisz James Ross-szigetén tűlevelűek, páfrányok és virágos növények, az úgynevezett angiospermák mérsékelt égövi erdeje, valamint dinoszauruszok éltek – írja a Science Alert.
De nem volt teljes harmónia: az ősi tüzek az erdők egy részét porig égették, és faszénmaradványokat hagytak maguk után, a tudósok azonban nemrég tanulmányozhatták a fennmaradt mintákat.
Ez a felfedezés kibővíti a kréta kori vegetációs tüzek előfordulására vonatkozó ismereteinket, és azt mutatja, hogy az ilyen epizódok sokkal gyakoribbak voltak, mint azt korábban gondoltuk
– mondta Flaviana Jorge de Lima, a tanulmány vezető kutatója, a brazíliai Recifében található Pernambuco Szövetségi Egyetem paleobiológusa.
A felfedezés az első feljegyzett bizonyíték a James Ross-szigeten bekövetkezett tüzekre.
A felfedezés újabb bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a spontán tüzek gyakoriak voltak az Antarktiszon a Campanian korban (körülbelül 84 millió és 72 millió évvel ezelőtt).
Az új munkához egy nemzetközi tudóscsoport a James Ross-sziget északkeleti részén 2015-2016-ban végzett expedíció során gyűjtött fosszíliákat elemezte. Ezek a fosszíliák olyan növénytöredékeket tartalmaztak, amelyek eddig csupán elporladt szénmaradványoknak tűntek.
A faszéndarabok meglehetősen kicsik - a legnagyobb papírvékony darabok mindössze 0,7 x 1,5 hüvelyk (19 x 38 milliméter) méretűek. A pásztázó elektronmikroszkópos felvételek azonban felfedték kilétüket: Ezek a fosszíliák elképzelhető, hogy égetett gymnospermák, valószínűleg a tűlevelű fák Araucariaceae nevű botanikai családjából származnak.
Az intenzív erdőtüzek gyakoriak és széles körben elterjedtek voltak a késő kréta idején, bár a legtöbb bizonyíték ezekre a tüzekre az északi féltekén található, de akad néhány dokumentált eset a déli féltekén, a mai Tasmánia, Új-Zéland és Argentína területén.
A késő kréta kor idején a Gondwana szuperkontinens szétesőben volt, így az olyan helyek, mint az Antarktisz, elszigeteltebbek lettek, mint korábban. Ebben a jégmentes régióban rengeteg gyújtóforrás volt, beleértve a villámcsapásokat, a lehulló meteorok tűzgolyóit és a vulkáni tevékenységet, valamint a gyúlékony növényzetet és a magas oxigénszintet, ami segíti a tüzek égését.
A kutatók most az Antarktisz más helyein is keresik a paleo-villagtüzek újabb bizonyítékait.
