Tisztelet a kivételnek!

Ugyan a jelenlegi helyzetben sokaknak nem teljes az ünnep, és szűk körben ünnepli a karácsonyt, de ez még nem jelenti azt, hogy a vacsoraasztalon is szűkölködni kell a finomabbnál finomabb ételekkel. Mindenkinek vannak bevált klasszikusai, amik nélkül nem ünnep az ünnep. Valószínűleg nincs is az évben más olyan időszak, amikor a fél ország szinte ugyanazt eszi pár napig. Mutatunk pár kihagyhatatlan karácsonyi ételt, ami biztos, hogy a legtöbb családnál előkerül a napokban.

Töltött káposzta

Getty Images

Mi mással kezdenénk, mint a jól bejáratott töltött káposztával. Szinte lehetetlen vele hibázni. Ráadásul ahány konyha, annyi szokás: van, ahol a fazék aljára szalonnát, máshol a rétegek közé füstölt kolbászt vagy füstölt húst tesznek, de sokan keverik a darált húst marhából és sertésből. Ráadásul akkora adagot készíthetünk, hogy még a következő évre is marad belőle. Örök érvényű mondás, hogy egyedül a töltött káposzta finom újramelegítve, illetve minél tovább áll, annál finomabb. Nagy pénzben mernénk fogadni, hogy a legtöbb asztalon jelen lesz a klasszikus téli étel.

Halászlé

123rf

Régi probléma Magyarországon, hogy a lakosság nem eszik elég halat az évben. Itthon évente átlagosan 6,7 kg halat fogyaszt egy ember, ezzel pedig jelentősen lemaradunk a 24,4 kg-os európai átlagtól, sőt, nálunk fogy a legkevesebb hal Európában. Ráadásul ennek a pár kilónak is a nagy részét az ünnepek alatt esszük, leggyakrabban halászlé formájában. A karácsonyi halfogyasztásnak rengeteg története van; kezdve a keresztényi hagyományokon a szimbolikus babonákon át ( a gyors mozgású hal hasonló haladásra serkenti a családot).

Abban viszont a mai napig nincs egyetértés, hogy akkor most a bajai vagy szegedi-e a tökéletes halászlé. Valószínűleg a karácsonyi asztalon is megoszlik majd a két tábor, de az biztos, hogy sok helyen megtelik majd a szálkáknak fenntartott tányér.

Hurka, kolbász

123rf

Az egyik kakukktojásról van szó, mivel hiába téli ételről van szó, nem mindenkinek számít klasszikus ünnepi fogásnak. De azért ne higgyük azt, hogy nem fordul elő rengeteg háztartásban, pláne vidéken! Nem beszélve arról, ha éppen disznóvágás előzte meg az ünnepi készülődést.

Különleges kapcsolatról van szó: hurka nem létezhet kolbász nélkül, és fordítva. Hiába szeretjük csak az egyiket, a másik mindig ott lesz, míg végül valamelyik családtagunk ki nem kapja őt is a tálból. Örök társuk pedig mi más lenne, mint a lilakáposzta, ami szintén bekerülhetne a listába, de végül csak fontos mellékszerep jutott neki.

Kacsa

​A fentebb említett mellékszereplő itt is kulcsfontosságú. Ahogy a hurka, kolbásznál is, úgy a kacsa mellé is lilakáposzta kerül a leggyakrabban. Viszont a kacsa elkészítése már nehezebb dió: narancsos, gyömbéres, rozés; comb, mell, egészben – megannyi variáció, de mégse tudja senki, hogy miért lett hagyomány kacsát enni karácsonykor.

A pontos választ mi sem tudjuk, de vidéken úgy tartják, hogy régen ebben az időszakban tömték a kacsákat, és az ünnepekre érték el azt a súlyt, ami már vágásra alkalmas volt. Az biztos, hogy a legtöbbünket nem is fogja foglalkoztatni a vacsoraasztalnál, miközben nem győzzük dicsérni a szakács különleges receptjét.

Bejgli

123rf

És a végére maradt a desszertek desszertje.

Nincsen karácsony bejgli nélkül, akkor sem, ha sokan már a családból a hátuk közepére sem kívánják. A bejgliben az a különleges, hogy a legtöbben itt nem saját kútfőből készítik el az általuk legjobbnak tartott változatot, hanem természetesen a nagymama jól bevált, kikezdhetetlen receptje alapján dolgoznak, ami a hosszú évek alatt tökéletesre csiszolódott. A számtalan változatot kissé leszűkítik a klasszikus ízek: mákos vagy diós. Bátrabbak már megpróbálkoznak különböző divatos töltelékekkel, de jobb tudni: a konyhai mondás úgy tartja, hogy a tökéletes bejgli elkészítéséhez hosszú évek tapasztalata kell, amíg mind külsőre, mind ízre a várt eredményt kapjuk.

És azt is jól tudjuk, hogy az év többi részén ritkán kerül elő desszertként. Maradjunk inkább a nagymama receptjénél.

A figyelmetekbe ajánljuk