Milyen hatással lesz hosszú távon a koronavírus az irodalmi életre? Mitől helyes vagy helytelen egy döntésünk? Mi köze az irodalmi műveknek a véletlenhez? Háy János íróval beszélgettünk.
Az irodalom jövője
Hogy látod az irodalom jövőjét? Milyen nyomot hagy majd rajta az elmúlt egy év?
Az irodalom, mint intézményrendszer és gazdasági szegmens esetében nagy kérdés, hogy a kiadók mennyire sínylik meg, hogy a vásárlók nem mennek boltokba; és hogy a boltok hogyan tudnak majd újra teljes elánnal működésbe lendülni, amikor feloldják a korlátozásokat. Ha gazdaságilag összeomlana ez a terület, az hatalmas gondokat jelentene az irodalom egészére nézve – akár az intézményrendszerben, az írók magánéletében, megélhetésében is. Ez könnyen lehet, hogy azzal jár majd, hogy kevesebb mű születik.
Rád milyen hatással van ez az időszak?
Mivel nincs annyi fellépésem, találkozóm, így a saját magammal töltött idő mennyisége nőtt meg, ami számomra szakmailag hasznos, hiszen így több időm jut az írásra. De ha ez évekig fog tartani, hogy hol meghúzzuk a gyeplőt, hol kieresztjük, és nem lehet semmire sem berendezkedni, az nem biztos, hogy jó hatással lesz a társadalomra, és ezáltal az irodalomra és az írókra sem. Ha depresszívebb lesz a társadalom, akkor nem lehet még depressziós könyvet sem írni, mert a depressziós könyvekhez is életakarat és életenergia szükséges: még a legszomorúbb könyv is ezzel van ugyanis megtöltve.
Számítasz arra, hogy egyre több karanténmű születik majd?
Hogy maga a koronavírus mint tematika – úgy, mint például Dickensnél a londoni pestis – megjelenik-e, hogy lesznek-e olyan írások, amelyekben ez egy domináns, sorosokat átrajzoló téma lesz, ezt nem tudom. Az aktualitások mindig megjelennek az irodalomban, de hogy ez a távoli jövőben meghatározó lesz-e vagy nem, arra most még talán korai válaszolni. Én azt gyanítom, hogy a járványhelyzet nem fog hosszú távon nyomot hagyni az emberi létről való gondolkodásban.
Döntések és véletlenek
Háy János: A cégvezető
Tavaly megjelent könyved, A cégvezető a fülszöveg szerint a helyes és helytelen döntéseink könyve. A saját életedből milyen helyes és helytelen döntéseket tudnál kiemelni?
Ugyan a fülszöveg valóban erre hívja fel a figyelmet, én nem igazán hiszek abban, hogy lennének helytelen döntések. „Nem kellett volna megházasodnom, nem kellett volna elválnom, nem kellett volna a negyedik gyerek, nem kellett volna otthagynom ezt az állást…" Az emberek nagy részében van egyfajta retrospektív visszagondolás az életére, hogy bizonyos lépéseket helytelenül tett meg. Sok barátom van, aki haragszik magára évekkel ezelőtti döntése miatt. Én inkább azt mondanám, hogy együtt élek a saját életem alakulásával, de soha nem jutott eszembe, hogy azt mondjam, hogy valamit utólag visszatekintve rosszul csináltam volna. Nem igazán kategorizálom a döntéseimet jó és rossz irányban, sőt, nem is vagyok benne biztos, hogy a döntéseink akaratlagos cselekedetek. Általában úgy hozunk döntést, hogy ezernyi dolog késztet arra, hogy valami felé elinduljunk, vagy olyan érzelmi intenció van a háttérben, amit egyáltalán nem tudsz észszerűen megindokolni. Inkább valaminek a következménye a döntés, mint hogy a döntés következménye legyen valami.
Egy interjúban azt mondtad, A cégvezető egy véletlen következtében született. Mi volt ez a véletlen?
A véletlenekkel kicsit hadilábon állok, mert valami mindig katalizálja a véletlent. Én folyamatosan azon gondolkozom, hogy mit lehetne és mit kellene írni. Egyik hajnalban egy ilyen gondolkozás eredménye volt a mondat, amivel végül a könyv is kezdődik: „Azt hitted, Isten lábát fogod meg, holott csak egy nőnek a combját markolásztad." És akkor felkeltem, leültem, leírtam ezt a mondatot, fogalmam sem volt, hogy mit fog elindítani. Elkezdtem írni, és rögtön harminc oldal bekúszott a gépbe. Utána három napon keresztül folyamatosan írtam, és így ki is alakult a könyv váza. Olyannyira váratlan volt, és annyira nem tudtam, hogy mivé fog alakulni, hogy tulajdonképpen nem is voltam tisztában a főszereplőmmel, hogy ki is ő valójában. A későbbi hozzáírások alakították ki részletgazdagabban a karakterét, a múltját, a kapcsolatrendszerét. Ez a véletlen inkább egy önkéntelen alakulás volt.
Általánosságban mi köze az irodalmi vagy akár más művészeti ágakban születő alkotásoknak a véletlenhez?
Egyszer egy rendező barátom mondta, hogy nem az az érdekes, ami be van tervezve egy filmes forgatókönyvbe vagy egy színdarabba, hanem hogy arra, ami váratlanul jön, milyen reakciót adsz. Valójában a szöveg is váratlan fordulatokat tartogat egy író számára. Amikor írok, nincs előre tervezettség: a váratlan fordulatokra adott írói válaszaim alakítják a szöveget. Ez a váratlanság újra és újra katalizálja, hogy mit tud még ez a szöveg megmutatni a világból. A váratlanság minden műalkotás fontos motiváló ereje. Nem jellemzi természetesen azokat a bestsellereket, amik célirányosan nagyközönségnek termelt szövegek, mert ezek a könyvek inkább receptre születnek. Az irodalmi műben – ami valóban műalkotás – nem tudsz receptszerűen haladni, hiszen minden receptszerűség megakadályozza azt, hogy eleven figyelmed legyen. Ha a világra figyelsz, akkor nem tudsz a receptedre figyelni – a kettő együtt nem működik.
Mit jelentenek számodra a következő szavak, kifejezések?
Igazság
A legmélyebb törekvésem igazat beszélni.
Kötelező irodalom
Az az irodalom, amit sokszor akkor kell olvasni, amikor még nem vagyunk rá kíváncsiak. De azért jó, hogy van, különben lehet, hogy nem olvasnánk semmit.
Zene
Az egyik legjobb dolog a világon – legalábbis számomra biztosan. A popzenét és az operát is szeretem, a hangulatomtól függ, hogy mit hallgatok.
Festészet
Amatőr festő vagyok, szeretem, amikor festékkel lehet vacakolni. Nagyon fontos számomra a jó festészet, ami nekem mindig a vizualitást, és soha nem a konceptművészetet jelenti. A koncepttel hadilábon állok: soha nem szerettem, és most sem szeretem. Pedig most ez a trend mindenütt.
Idő
Nagy szemétláda, mert előbb-utóbb mindenkit lekaszál. Az idő a legnagyobb úr.
Karanténvírus
Arra akartam utalni, amikor ezt a kifejezést használtam, hogy a járvány mellett mennyi áldozatot szed a karantén is. Általában a koronavírus áldozatairól szólnak a hírek, pedig azokról is kellene beszélni, akik a karantén miatt vesztették el a munkájukat, megélhetésüket. Nem is annyira Magyarországra és Európára, a világ mosolygósabb felére gondolok, inkább Ázsiára és a harmadik világbeli országokra, ahol eddig is éhbéren éltek az emberek, most pedig sok esetben ez a megélhetésük is megszűnt.
Szabadság
Néha azt hisszük, hogy szabadok vagyunk, később aztán rájövünk, hogy függőségek közt élünk, csak nem merjük tudatosítani magunkban, hogy a genetika, a társadalom, az államok, a személyes kötöttségek hány oldalról béklyózzák meg az életünket. De lehet, hogy ez így természetes, hogy meg vagyunk béklyózva…
A nyomtatott lapban megjelent interjúnkat az íróval megtalálod a Hamu és Gyémánt magazin őszi lapszámában, ahol többek közt arról beszélgettünk, milyen szerepe lesz az irodalomnak és az íróknak a jövőben, valamint saját jövőbeli terveiről kérdeztük; és az is szóba került, hogy tudnak-e segíteni az írók a nehéz időszakokban az olvasóknak – mint amilyen a mostani.
A magazin megrendelhető és előfizethető közvetlenül a kiadótól és digitális változatban is beszerezhető.
