1986-ban például a Demokrata Párt Illinoisban kormányzóhelyettest választott. A rutinos George Sangmeistertől azt várták, hogy lesöpri az újonc Mark Fairchildot. Azonban figyelmen kívül hagyták azokat a szavazókat, akik nem ismerték a programokat, ellenben láttak két nevet a szavazólapon.
Az egyik furcsa és hosszú volt, a másik viszont „politikusszagú" név volt. Fairchild végül be is húzta a választást. Az egyik szavazó még azt is elárulta, hogy azért szavazott Fairchildra, mert bizalomgerjesztőbb volt a neve.
„Sokkal jobb, ha egy Fairchild képvisel, mint egy Sangme… vagy kicsoda."
A Fairchild ráadásul egy igen szerencsés név, főleg, ha politikáról van szó, hiszen ott van benne a „fair" és a „child" szó is, amitől az egész igen barátságos lesz. Később egy kutatással bebizonyították, hogy a gördülékenyebb, bizalomgerjesztőbb nevű ügyvédek gyorsabban haladtak a ranglétrán, mint az idegenhangzású, vagy negatív dologhoz köthető nevek tulajdonosai. Egy James Manson nevű ügyvédnek például nem is maradt más választása, mint megváltoztatni a nevét, hiszen mindenkinek Charles Manson, Amerika legutáltabb személye ugrott be róla. Ami működik a rockzenében (Marilyn Manson), az nem biztos, hogy a jog területén is sikert arat.
Még több ügyes trükkért, stratégiáért érdemes ellátogatni ide: https://kereskedelmimarketing.hu/blog/
