május 12., 2026  ●  Gasztronómia
Hamu és Gyémánt

Egy étterem, amely végigélte a vendéglátás teljes átalakulását – 35 éves az alsóörsi Carpaccio Étterem

A több mint három és fél évtizede működő alsóörsi Carpaccio Étterem nem csupán egy vendéglátóhely: egy életstílus, egy család története és a magyar vendéglátás egyik legőszintébb, legkevésbé hivalkodó, mégis meghatározó műhelye.

A Balaton térségében működő vendéglátóhelyek száma a kilencvenes évek eleji becsült 3500–4000 egységről 6500–7000 közé emelkedett, majd az elmúlt években – a pandémia és az energiaválság hatására – 5–8 százalékos visszaesést mutatott. Ebben az átalakuló, erősen szelektálódó környezetben különösen ritka az olyan szereplő, amely több mint három évtizeden át folyamatosan jelen tud maradni. Az alsóörsi Carpaccio Étterem idén kezdi meg 35. szezonját.

 

Az étterem alapítója Kárpáti Zsolt egykori magyar bajnok hosszútávfutó, aki sportolói karrierje során, olaszországi edzőtáborai alatt szeretett bele abba az életigenlésbe és közösségi kultúrába, amit az itáliai vendéglátás képvisel.

Ott nemcsak az étel volt fontos, hanem az, ahogyan együtt vannak az emberek. Ezt akartam idehozni

– fogalmaz. 1992-ben, a barcelonai olimpia idején döntött úgy, hogy az olasz vendéglők melegségét hazahozza a Balaton partjára. Az indulás egy klasszikus rendszerváltás utáni történet volt: barátok és sporttársak segítettek az építkezésben, az étterem pedig kezdetben szezonálisan működött. A téli időszak a fejlesztésről, építkezésről és tervezésről szólt, a nyár pedig a vendégekről.

 

A kétezres évek eleje fordulópontot hozott – szakmailag és személyesen egyaránt.

Akkor kezdtem igazán komolyan venni az éttermet. És akkor ismertem meg a feleségemet is.

emlékszik vissza Zsolt.

A tulajdonos maximalizmusa, amelyet élsportolóként sajátított el, ma a konyhai munkában nyilvánul meg: 20 éve, felnőtt fejjel tanulta ki a séfszakmát, így a mai napig ő maga áll a tűzhely mellett, hogy biztosítsa azt a kimagasló minőséget, amit a vendégek csak „kárpáccsósnak” hívnak.

Sokan mondták az elején: az olaszoknak túl magyaros, a magyaroknak túl olaszos. De én hittem ebben, nem adtam fel.

A mai felgyorsult világban, ahol a trendek hétről hétre változnak, a Carpaccio tudatosan maradt meg „fehér hollónak”: olyan helynek, amely évtizedek óta ugyanazzal a szívvel és ugyanazon az úton haladva képvisel állandóságot. A gasztronómiában az észak-olasz vonal hangsúlyos egy csipetnyi francia és német hatással fűszerezve. Kínálatában a Saltimbocca a'la Roszkopf (vajon, zsályával, serrano sonkával sült borjúgerinc), a feketekagyló fokhagymás, fehérboros paradicsommártásban és a kemencében sült bárány polentával éppúgy megtalálható, mint a spagettik és tagliatellék széles választéka. Az ossobuco sáfrányos rizottóval készül, a tiramisu pedig alap. 

 

Az alsóörsi Carpaccio ma már több mint egy étterem: az állandóságot és a minőséget képviseli. Mindezt nem hangosan, hanem üdítően őszintén, és éppen ettől válik igazán szerethetővé. 

 

Nyitókép:

A legfontosabb hírekért iratkozz fel hírlevelünkre!

Hozzáférhetőségi eszközök