A magyar sci-fi még mindig gyerekcipőben jár, ami részben érthető: a hollywoodi blockbusterekkel szinte esélytelen felvenni a versenyt költségben és látványban, egy rossz megvalósítással pedig a pofára esés is sokkal nagyobbat és fájdalmasabbat szólna.
Ezért is húzhatja fel a szemöldökét a hazai filmgyártáson szocializálódott, egyszerű kelet-közép-európai filmnéző az Űrpiknik előzetesét látva.
Dundi, vöröshajú űrlény, utálatos főhős, kiszőkített Árpa Attila, világpusztító bomba Budapest felett és Zalatnay Sarolta – nekik kellene összehozni valamit. Mindezt elenyésző, 82 milliós költségvetésből, amelyből nem sok mindent lehet a tejbe aprítani egy klasszikus sci-fi esetén.
Az Űrpiknik azonban nem klasszikus sci-fi, és nem is akar annak látszani.
Olyannyira, hogy az első nagyjátékfilmjét jegyző Badits Ákos nem csupán rendezőként munkálkodik, de a digitális utómunka nagy része is az ő nevéhez fűződik – ebből pedig van bőven. Már itt elcsúszhatott volna a dolog, de a sufni-CGI olyannyira jól sikerült, hogy a film gerincét is ez adja végül. Mindez kiegészítve a díszletekkel, amelyek kombinációjával egy olyan alternatív, sötét és magányos Budapestet jött létre, amelyben az antiszociális főhősök lubickolhatnak.
Amennyire komolyan vehető a látvány, annyira komolytalan a történet: Panna (Walters Lili) gyerekkora óta Zalatnay Sarolta egyik dalát küldi ki a világűrbe, ezért természetesen az egyetemen senki sem veszi komolyan – még saját anyja sem (Varga Veronika) –, de végül – milyen meglepő – neki lesz igaza. A rádiójelekre válaszul megjelenik egy teltkarcsú űrlény (Takács Zalán), hogy magával vigye Cinit, mivel a bolygóra másnap reggel pusztulás vár. Az űrlény azonban Pannát találja meg, akivel közösen indulnak útra megkeresni az énekesnőt.
Baromság.
Ezzel pedig az alkotók is tisztában vannak. Badits Ákos Benedek Ágotával közösen írta a forgatókönyvet : az Űrpiknik szándékosan hemzseg a filmes kliséktől, és közben jóízűt kuncog magán. A játékidő csupán 80 perc, amiből amúgy is nehezen lehet mélyenszántó, részletesen kibontott cselekményt alkotni, de az Űrpiknik nem is törekszik rá. Kész tények elé állít: vagy elfogadjuk, hogy a sötét, kelet-európai Budapesten tényleg egy űrwestern játszódik, vagy komoly arccal forgathatjuk a szemünket a bő egy óra alatt. A cselekmény a Föld elpusztulásának okától, a karakterek motivációin át egészen Zalatnay Sarolta létjogosultságáig sok mindent érint, mégsem bontja ki kellő részletességgel ezeket. Mert nem akarja.
A filmszakmai szempontok benzinnel meglocsolt teteme fölött a szereplők pedig kényelmesen rágyújtanak egy cigire, hogy aztán a csikket odapöcköljék – hadd égjen.
A saját világukból kitaszított karakterek jól kiegészítik egymást. Walters Lili szórakoztatóan hozza a cinikus és flegma főhős szerepét, aki már a film elején fel akarja kötni magát, annyira utálja a földi életét. Panna valószínűleg a film legmegosztóbb karaktere: ő adja az Űrpiknik legtöbb humoros jelenetét, amitől lehet, hogy egyesek a falra másznak, mások azonban, akik bírják az alternatívabb humort, jól fognak szórakozni rajta. Azért az alkotók párszor kiadnak neki egy-két taslit, amelyet Dani (Lengyel Benjámin), a húsgombócokkal ügyeskedő ételfutár osztogat neki.
„Találkoztam-e már huszonéves, étkezési zavaros, flegma csajjal? Nem, nem soha."
– kérdezi Dani Pannától, ami jól bemutatja, hogy mennyire vehető komolyan az állandó nyavalygása.
Persze a filmben előre haladva – ahogy az lenni szokott – kiderül, hogy ő sem az rideg lány, akinek látszik.
Takács Zalán is jó választás volt a kedves, pufók űrlény szerepére, akinek teleportálás, időutazás vagy gondolatolvasás helyett tárgyak elpusztítása adatott meg szuperképesség gyanánt. A cselekmény egyik fő szálát pedig a szőke és morcos főnöke, Ervin (Árpa Attila) adja, aki terminátorként kergeti a két főszereplőt – akik pedig Zalatnay Sarolta nyomában vannak.
De Cini-rejtély ide, a Föld pusztulása oda, a film igazi főhőse Timi (Rainer-Micsinyei Nóra), aki az Űrpiknik igazi karakterdrámáját adja: teljesen tudatlanul bolyong az egész filmben, ő találkozik először az űrlénnyel (és kínálja meg technokolos croissant-nal), a saját jövőjét kockáztatva, az egyetem jó híre érdekében hullát ás, túszul ejtik, elájul, és a film végére még mindig a kutya sem nem vesz róla tudomást.
Az Űrpiknik mindent összevethetve egy szerethető film – az sem lenne meglepő, ha kultfilmmé válna az hazai alternatív sci-fi szubkultúrában. Humorát tekintve abszolút újat nyújt, és már csak az egyedi, szándékosan kelet-európai látványvilága is megéri, hogy bemenjünk miatta a moziba. Utána pedig már csak rajtunk múlik, hogy sikerül-e a filmmel és Zalatnay Saroltával sodródnunk.
Az Űrpiknik július 1-től már a mozikban is megtekinthető.
