Amikor őseink sokféleségére gondolunk, eszünkbe juthat földrajzi különbözőségük, ami részben befolyásolhatja azt, hogy kik vagyunk. Ám nem csak a hely, hanem a kultúra és a nyelv is formálja a génáramlást. Egy új tanulmány megállapította, hogy az indiai szubkontinens népei számára az ilyen társadalmi és kulturális tényezők fontosabbak lehetnek genetikai változatosságuk szempontjából, mint más, helyhez kötött jellegzetességek.
A kutatók a tanulmány készítésekor kifejlesztettek egy COGG elnevezésű számítógépes modellt a populáció genetikai alstruktúrájának elemzésére. A COGG adatkészletete az elemzéskor 90 indiai csoport 981 egyén génkészletét tartalmazta. Ezt tovább ötvözte 503 darab, eurázsiai populációból származó 1333 egyén adatkészletével.
Az eredmények meghökkentőek, a genotípus és földrajzi jellemzők között ugyanis gyenge összefüggést találtak, a közös nyelv viszont erős genetikai kapcsolódást mutatott. A kutatók kimutatták, hogy ugyanazon nyelven beszélők sokkal szorosabban kapcsolódnak egymáshoz, függetlenül attól, hogy a hol éltek szubkontinensen.
Mi több, a társadalmi struktúra is erős összefüggést mutatott a gének rokonságával. A kutatók feltételezik, hogy ez az összefüggés az indiai kasztrendszer által előírt társadalmi rétegződésből származik. A kasztrendszer miatt Indiában ugyanis endogámiát vezettek be, ami azt jelenti, hogy házasodni csak egy adott csoporton belül lehetséges. Noha a kasztrendszert 1950-ben felszámolták, az endogámia kihatott a génáramlásra.
A tanulmány tanulsága, hogy genetikai történetünket ne a földhöz vagy nyelvhez kössük, hanem értsük meg, hogy akár komplexebb, történelmi folyamatokhoz is köze lehet a génáramlásnak.
(Forrás: BigThink)
