✕
Drámai hirtelenséggel, életének 61. évében hunyt el Diego Armando Maradona, az argentin válogatott világbajnok klasszisa, a Boca Juniors, a Napoli és a Barcelona korábbi játékosa.
Argentin sajtóhírek szerint hirtelen szívmegállás okozta a Gimnasia La Plata vezetőedzőjeként dolgozó, az elmúlt hetekben többször is kórházban kezelt legenda halálát. A sportlegenda halálhírét az argentin szövetség is megerősítette.
Maradonát november elején koponyaűri vérzés miatt műtötték meg. Az akkori beszámolók szerint a műtét komplikációmentes volt, ennek ellenére – alkoholelvonási tünetek miatt – néhány nappal tovább a kórházban tartották. Összesen nyolc napig feküdt benn, mielőtt kiengedték volna.
Maradona 1976-ban, tíz nappal a tizenhatodik születésnapja előtt mutatkozott be az Argentinos Juniors felnőttcsapatában, mellyel kezdetét vette máig páratlan sportkarrierje. Hamarosan megszerezte első élvonalbeli gólját is, a San Lorenzo de Mar del Plata nevű csapat ellen. Öt szezont játszott végig a klubnál. Összesen 167 alkalommal lépett a pályára és összesen 115 gólt szerezett. Utolsó két évében gólkirály lett, így senkit nem ért meglepetésként, amikor a kontinens egyik legnagyobb csapata, a Boca Juniors igazolt játékosa lett. A sárga-kékek színeiben már rögtön az első mérkőzésén duplázni tudott, majd az 1981-es argentin bajnoki címet is elnyerte a klubbal, és sorozatban harmadszor is gólkirály lett.
Az argentin labdarúgó-válogatottban 1977. február 27-én, egy Magyarország ellen vívott meccsben mutatkozott be.
Bár az 1978-as hazai rendezésű világbajnokságon már a válogatott tagja volt, az akkori szövetségi kapitány, Cesar Menotti túl fiatalnak tartotta, így a csapat nélküli lett a világ legjobbja. Az igazi áttörésre az 1986-os labdarúgó-világbajnokság kellett várnia. Argentína ekkora szerezte meg második világbajnoki címét, Maradonát pedig bravúros játéka miatt aranylabdásának választották. A bajnokságon rúgott öt gólja közül a két leghíresebbet Anglia ellen szerezte:
először kézzel jutatta a hálóba a labdát („Isten keze"), majd az évszázad góljának megválasztott találatával, mely során gyakorlatilag végigcselezte magát az egész pályán, ezzel pedig bejutatta csapatát az elődöntőbe.
Egy 1991-es pozitív doppingtesztet követően 15 hónapra eltiltották a labdarúgástól, így csak 1993-ban tért vissza a pályára, ám alig egy évvel később, az 1994-es labdarúgó-világbajnokságon a második csoportmeccse után ismét tiltott anyagot, ephedrint találtak a szervezetében, így már több mérkőzésen nem vehetett részt.
A felnőtt válogatottban összesen 91 mérkőzésen, 34 gólt szerzett.
A kliencvenes éve közepétől edzőnek állt: először a Deportivo Textil Mandiyúnál, később a Racing Avellanedánál volt vezetőedző, mindkét megbízatás azonban kudarcba fulladt. 2008-tól lett az argentín válogatott szövetségi kapitánya. Edzőként sokan bírálták, ám végül 2010-ben sikerült kivezetnie csapatát a 2010-es világbajnokságra, ahol az argentinok csoportelsőként jutottak tovább, s végül a negyeddöntőben estek ki. 2018 szeptemberében jelentették be, hogy a mexikói Dorados de Sinaloa edzője lett.
