Az elkerülés, a megközelítés és a kapcsolódás az agy legfontosabb funkciói.
A mintegy 600 millió évvel ezelőtt kezdődő összetett utazás alatt agyunk három alapvető szakaszban fejlődött:
- 1. Hüllő agy: ide tartozik az agytörzs, mely a kár elkerülésére összpontosít.
- 2. Emlős agy: ide soroljuk a limbikus rendszert, mely a jutalmakkal működik.
- 3. Primáta agy: ez az agykéreg, melynek fókuszában az önmagunkkal való tudatos kötődés áll.
Természetesen az agy nagyon integrált, ezért ezt a három kulcsfontosságú funkciót, tehát az elkerülést, a megközelítést és a kapcsolódást az agy valamennyi része együttesen teljesíti.
Emellett elmondható az is, hogy minden funkciót az agy azon régiója szolgál ki leginkább, amely először alakult ki annak szolgálatára. Ennek megvannak a következményei.
A legalsó struktúrák ugyanis nagyon merevek. Amennyiben a hüllő agy elkerülése okoz nekünk szorongást (amely a limbikus rendszerben a félelem érzéseként jelentkezik), nagyon sok ismétlődő biztonságos mozdulatra, tevékenységre van szükségünk a megszüntetéshez.
Hüllő agyunkat edzhetjük tehát, ha megnyugtatjuk magunkat, ez lehet egy lassú ki- és belégzés, vagy épp a testtartás kényelmessé változtatása.
Amikor olyan tevékenységeket végzünk, mint az evés, a séta, a fürdőszoba használata vagy a lefekvés, folyamatosan felhívjuk a figyelmet arra, hogy biztonságban vagyunk, hogy a szükséges dolgok rendelkezésre állnak, hogy életben vagyunk és jól élünk.
Ez azért van így, mert a hüllő agy a túlélésért felel. Erre szerveződött rá az emlős agy, mely az érzelmekkel áll kapcsolatban, az agykéreg pedig a legkülső réteg, amelyhez többek között a tudatosság kapcsolódik.
Limbikus rendszerünk aktiválódik többek között, amikor félünk, vagy örömöt élünk át, az agykéreg pedig felelős az ötletelésért, tervezésért.
(Forrás: Psychology Today)