A kifejezést először az 1980-as években használta Hiroaki Ota, egy japán származású pszichiáter, aki sokáig Franciaországban dolgozott. Ota a japán turisták körében észlelt tünetekre – például hallucinációkra, szorongásra vagy szédülésre – hívta fel a figyelmet, melyek akkor jelentkeztek, amikor Párizs nem váltotta be a hozzá fűzött romantikus és idealizált elképzeléseket. Napjainkban a Redditen és más közösségi oldalakon keresztül is találkozhatunk a jelenséggel: sokak számára Párizs egyszerűen nem azt az élményt nyújtja, amit az Instagram-fotókon vagy a filmekben látni – írja a Travel + Leisure.
– magyarázza Salvador Ordorica kulturális szakértő.
Fotó: OlgaSol/Shutterstock
A túlságosan magas elvárások és a hétköznapi valóság közötti éles kontraszt gyakran sokként éri az utazókat, ami végül csalódásba torkollik. Éppen ezért nem szabad elfelejteni, hogy több mint egy szép képeslap, hiszen több mint kétmillió ember számára jelenti az otthont – ráadásul, ha az aggrolmerációt is számításba vesszük, ez a szám egyből 12,5 millióra ugrik.
– teszi hozzá Ordorica.
Olvasd el ezt is!