Belföldi turizmus: tudat alatt alakítjuk át Magyarországot egy sokkal jobb hellyé

Barcelona, Velence, Szantorini – csupán néhány példa arra, hol vált a túlturizmus mindennapos problémává. A modern kor „turisztikai betegsége” nemcsak megemeli az árakat és lakhatási gondokat okoz, hanem a természetet és a városok infrastruktúráját is komolyan megterheli. A környezetszennyezés pedig napjaink egyik legégetőbb problémája, így nem véletlen, hogy a fenntarthatóság ma már az élet számos területét – köztük a turizmust is – meghatározza. 

Az látható, hogy az elmúlt években a szektorból egyre nagyobb szeletet tesznek ki azok a szálláshelyek, éttermek, úti célok és programok, amelyek kiemelt figyelmet szentelnek a fenntarthatóságnak. A nemzetközi kutatások szerint például ma már a turisták legalább 60 százaléka szeretné utazásai során támogatni a helyi közösségeket, de a szolgáltatói oldalról is a hatalmasat nőtt (+40%) az ilyen célú befektetések száma, sőt: az ökofókuszú utazási vállalatok átlagosan évente 18 százalékos növekedést tudnak felmutatni, ami több mint a hagyományos szolgáltatók esetében.

Ezzel párhuzamosan egyre inkább látszik, hogy a hangsúly fokozatosan a fenntartható szálláshelyekre tevődik: Hollandiában, Norvégiában, Franciaországban és Görögországban például sok kemping- és glampinghely „ökorezorttá" fejleszti magát, az európai lombházak között pedig ma már interaktív felületen is válogathatunk. Külön érdekesség, hogy a világ egyik legismertebb sörmárkája is ökoturisztikai úti céllá változtatta korábbi magánszigetét.  

Bár Észtországhoz, Ausztriához vagy Szlovéniához képest Magyarországon a folyamat lassabban indult, ma már nálunk is egyértelműen érezhető a jelenség.  De mi számít egyáltalán fenntarthatónak? Nagy Júlia, a fenntartható turizmusfejlesztés legismertebb hazai szereplőjének, az Innotime Hungarynek ügyvezető igazgatója kifejtette, hogy a GSTC (Global Sustainable Tourism Council) irányelvei szerint  alapvetően négyféle kritériumnak kell teljesülnie ahhoz, hogy valami fenntartható legyen. Az adott szolgáltatónak

• környezeti (például: szelektív gyűjtés, napelemek használata, víztakarékosság);
• társadalmi (például: helyi munkaerő alkalmazása, közösségek életében való részvétel, közösségi programok szervezése);
• kulturális (például: az egyes közösségek identitásának megőrzése, hagyományőrző csoportok támogatása/bevonása, az örökség továbbadása a következő generációnak a turizmuson keresztül);
• és gazdasági szempontból (például: helyi gazdaságba történő beilleszkedés, munkahelyteremtés, pénzforgás) is szükséges felelősséget vállalnia, erőfeszítéseket tennie.

Természetesen a kérdés nem csak a szolgáltatókon múlik: a vendégek véleménye is nagy szerepet játszik. Az Innotime ezt rendszeresen kutatásokkal méri, és Nagy szerint bár a külföldiek még mindig tudatosabbak, napjainkra már a magyar utazóknak is mintegy 70 százaléka keresi a fenntartható lehetőségeket. A turisztikai szereplők pedig mindig az igényekre reagálnak.

– mondta Nagy a hazai szektor alakulásáról, hozzátéve: míg kezdetben csak a nagyobb szállodaláncok küzdöttek azért, hogy fenntartható minősítést szerezzenek, addig 2025-re a vidéki szálláshelyek, az éttermek és a vendégházak is egyre inkább felismerik ennek jelentőségét.

A trend terjedését pedig kiválóan szemléltetik az itthon is egyre gyakrabban felbukkanó kabinszállások: ezek a legtöbb esetben valamilyen természetközeli helyszínen helyezkednek el, és vonzerejüket – a hangulaton túl – éppen a környék kulturális, társadalmi és környezeti lehetőségei adják. 

A Mecsek mellett, Hosszúhetényben található StagLand Cabins például 2025 januárjában elnyerte a Good Travel Seal Platinum minősítését, amit a nemzetközi Green Destinations szervezet oszt ki úgynevezett auditok során, amelyeken különböző fenntarthatósági szempontok alapján vizsgálják az adott vállalkozásokat – így például a sikerhez egyebek mellett hozzájárult, hogy helyi termelők termékeit használják fel, környezetbarát (építészeti) megoldásokat alkalmaznak és szürkevizet (ivásra nem alkalmas, háztartásokban már felhasznált víz  – a szerk.) használnak öntözésre.

Maliga Péter, a TreeHouses Noszvaj tulajdonosa szerint a kabinházaknak már a meglétük is kapcsolódik a fenntarthatósághoz, hiszen míg egy betonszálló kialakítása és üzemeltetése rengeteg energiával jár, addig a faházaknak igencsak kicsi az ökológiai lábnyomuk – ráadásul nemcsak az építkezés során, de a teljes életutat nézve is.

– magyarázta el Maliga, aki megerősítette Nagy korábbi kijelentését, miszerint a vendégek számára fontos, hogy aktívan bevonódhassanak a helyi élményekbe. Programajánlójukban például környékbeli éttermeket is javasolnak, de reggelicsomagjukban sem véletlenül szerepel például a Bükk vidékén termelt lekvár. Mindezzel szemben túlzás lenne azt állítani, hogy nincsenek ellentmondások a fenntartható turizmust tekintve: a Treehouses Noszvaj tulajdonosa azt is látja, hogy az utazók különösebben nem akarnak dolgozni azon, hogy fenntartható módon töltsék a nyaralást. A statisztikák ellenére ezt a tapasztalatot osztja az Innotime is:

Nem véletlen, hogy az olyan nagyobb foglalóoldalakon, mint a Booking vagy az Expedia, már lehet direkt – minősítéssel rendelkező – fenntartható opciókra szűrni, ahogy az sem, hogy a kabinházakon túl a hazai közepes-nagy méretű szálláshelyeken, rendezvényhelyszíneken és éttermekben is egyre többször látjuk kiemelve a fenntarthatósággal büszkélkedő információkat. A zöldítés így új versenyhelyzetet teremtett, ahol a vendégek és a szálláshelyek egymást motiválják: az érdeklődőket most azok a szolgáltatók nyerik meg, akik hozzáállásukat kommunikálni is tudják, mivel viszont egyre több utazó nyitott a fenntartható nyaralásokra, a szálláshelyek közül is egyre többen váltanak ilyen szemléletmódra. 

„Aki nem vesz részt ebben, kimarad, és ha kimarad, akkor rövid időn belül elveszíti majd versenyképességét” – zárta le beszélgetésünket Nagy Júlia.